Displaying items by tag: környezetvédelem

Ez a hetünk valahogy a fura lány köré szerveződött, bár semmi tudatosság nem volt benne, tegnap mégis visszatértünk egy másik gondolatához. Ez pedig arról szólt, hogy mennyi minden fölösleges dolgot halmozunk fel. Észre sem vesszük, hogy állandóan vásárolunk, valamit mindig meg akarunk venni, valami újat folyton birtokolnunk kell...

Nem azért kezdjük ezzel a szemponttal az élménybeszámolót, mert a cikk írója ezt tartja a legfontosabbnak, hanem azért, mert ez a szempont már akkor is érvényesül, amikor a fesztiválozók készülődnek, utaznak a SZIN-re, illetve a fesztiválszervezők reményei szerint - ha tavaly mindent jól csináltak, akkor - tavaly óta már mindenki úgy él, hogy minél kisebb legyen az ökológiai lábnyoma, és a SZIN-re rutinos zöld fesztiválozóként érkezzen vissza.
Ha valaki csak a rangos, nemzetközi elismeréseknek hisz, akkor őket megnyugtathatjuk azzal, hogy a SZIN megkapta a Greener Festival díját, ráadásul első magyarországi fesztiválként.

Ha valaki a tapasztalatoknak hisz, akkor én személy szerint elmondhatom, hogy a riksák a nap minden szakaszában várták a hazaindulni vagy a városba kirándulni vágyó fiatalokat, és mindig újult erővel hajtották őket a "zsokék"; hogy én is az éjszaka tömegközlekedési eszközökkel jártam haza, nem pedig taxival; hogy én személy szerint részt vettem abban az akcióban, ahol mindenkit arra buzdítottak, hogy ne vásároljon, hanem cseréljen ruhadarabokat a SZIN ideje alatt ezzel is csökkentve az ökológia lábnyomot (azóta is hordom az ott beszerzett rózsaszín trikómat); hogy több olyan előadáson is részt vettem, ahol a fenntarthatóságot sok szempontból megközelítették, átbeszélték.
Ha valaki a szervezők szavának hisz, mert mégis csak az a tuti, akkor olvassátok a honlapot.
Ha valaki a netes társadalom szavára ad, akkor olvassátok a következő oldalak híradását, véleményét: alternativenergia; szelektiv blogter; index.

Szóval, ha CO2 kibocsájtó közlekedési eszköz tulajdonosa vagy, szabadulj meg tőle; ha dohányzol, akkor szokj le (na jó, egy kevés zöld maradhat); ha eddig hetente gyarapítottad a ruhatárad különféle trendi kiegészítőkkel, akkor az ezek beszerzésére fordított időt, pénzt, energiát ezentúl fordítsd cserepes virágok és csemeték vásárlására, ajándékozására, gondozására. Legyél ízig-vírig SZIN-es egyéniség, és fogj neki így az előtted álló hétnek!

Reméljük, természetanyánk nem cáfol rá aranytollú szerkesztőnk szavaira, és most már tényleg beindul a kánikula. Ennek nyilván vannak hátrányai, de erre illik fittyet hányni. A nyári programokról esett már szó, úgyhogy most inkább egy helyszínt ajánlok figyelmetekbe, ami nemcsak azért praktikus, mert vízpartról van szó, hanem azért is, mert a kezdő környezetvédők sokat tanulhatnak, a haladó környezetvédők pedig felhőtlenül jól érezhetik magukat.

Már több, mint két hete egyre csak növekszik a Mexikói öbölben lévő olajfolt. Ez már nem az első eset, amikor olaj kerül a világ valamelyik tengerébe, évente több, mint 100 ezer tonna olaj ömlik a tengerekbe. Ez egyrészt a hajók üzemanyag tartályaiból gondatlanságból, vagy pusztán nemtörődésből a vízbe kerülő üzemanyagot, másrészről pedig a tankerek, olajvezetékek, olajfúró tornyok baleseteiből származik.

Az első komoly olajkatasztrófa 1967-ben történt. Ekkor a Torrey Canyon tanker feneklett meg Nagy-Britannia közelében, miközben éppen a BP szállítmányát vitte. Ekkor kb 100 ezer tonna olaj ömlött a tengerbe, ami több, mint 10-szer annyi volt, mint a korábbi balesetek során bekövetkező szennyeződések esetén. A légi felvételek tanúsága szerint az olajfolt kb. 56 km hosszú és 24 km széles volt. A dél-angliai, bretagnei és csatorna-szigeteki strandokat elborította az olaj. A turisták elhagyták a nyaralóhelyeket. Rengeteg, a becslések szerint legalább 20 ezer madár pusztult el, és a halászat is komoly veszteségeket szenvedett.

Megállíthatatlanul tör előre a tavasz, zöldellnek a fák, a fű soha nem látott sebességgel nő, és lassacskán minden folyó- és állóvizünk bevehető lesz. Mai világunkban egyre fontosabb, hogy a kikapcsolódásunk, pihenésünk ne a természet rovására történjen.

A fesztiválok évét éljük.És legnagyobb szerencsénkre ezek nemcsak olyan mondva csinált fesztiválok, melyet azért dobtak össze sebtiben, mert muszáj, hiszen 2010 a fesztiválok éve, hanem kicsiny hazánk bizony rengeteg nagy múltú fesztivállal rendelkezik. És nemcsak „iszunk, hányunk, belefekszünk” fesztiválok ezek, hanem a gyerekektől kezdve a szakembereken keresztül a vájt fülűekig mindenkire gondoltak már évtizedekkel korábban, és gondolnak ma is.
Fesztiválozni nemcsak egyszerűen kikapcsolódás, hanem élmény. Lehet fesztiválozni szisztematikusan (tavaly a gasztronómiai fesztiválokon voltunk, idén a sportfesztiválokat választjuk, jövőre a zenei fesztiválokra megyünk), lehet spontán módon (OK, a múlt héten te böktél a térképre, akkor ezen a hétvégén én fogok), lehet meghívásos alapon (ugye nálunk töltitek a hétvégét, most lesz a…), lehet szervezőként,fellépőként és látogatóként. Lényeg, hogy nem létezik, hogy valaki egyetlen fesztivált se látogasson meg. Én minden évben kötelező terepgyakorlattá tenném, de idén meg aztán szervezett formában szállítanám az embereket a fesztiválokra országszerte.
Na, de hogyan fesztiválozzunk zölden? Az emberek egyharmada szerint napjainkban a csapból is zöldségek folynak; az emberek egyharmada szerint, ha valaki zöld, akkor az csak azért lehet, mert beteg; az utolsó egyharmad számára pedig zöldnek lenni életmód. Attól, hogy vigyázunk a környezetünkre, nem fogyasztjuk feleslegesen a természeti erőforrásokat, és nem szeméthegyet, hanem értéket hagyunk magunk után, attól még lehet felhőtlenül szórakozni. Sőt!

A fejlett/civilizált társadalmak élete elképzelhetetlen elektromos energia nélkül (Ennek következményeit most nem fejtegetném, mert az nem ebbe a rovatba tartozik.) Ezért aztán mindenki mély kétségbeesésbe zuhan, ha egyszer csak elmegy az áram. Ez hirtelen halál jelleggel szokott hatni a számítógépen dolgozókra, az egész életüket a számítógépen élőkre, és a tv-függőkre. Egyrészt ezt a hat okot azért írom le, hogy ebben a sötét helyzetben is meglássuk a fényt (ééérted?! :-)), másrészt, hogy a sokk okozta lelki és testi frusztrációt enyhíthessük valahogyan. (Ihlet.)

1. Rögtön gyújtsunk gyertyát. Sőt gyertya legyen mindig kézközelben. Gyertyákból ma már rengeteg félét lehet kapni, a legtöbb már a látványával felvidít, de mivel illatmenteset sem nagyon lehet ma már találni, így aztán választhatunk, hogy relaxálni akarunk, felfrissülni, esetleg gyümölcskertben érezni magunkat. Ráadásul a gyertyaláng látványa is nyugtatólag hat az áramhiány miatt megbomlott elmére.
2. Ha az egész városra kiterjedt az áramkimaradás, akkor gyűljünk össze a cimbikkel. Erősebb idegzetűek meséljenek rémtörténeteket, gyengébb idegzetűek üljenek ki az erkélyre iszogatni és a csillagokat nézni.
3. Végezzünk olyan tevékenységet, ami lehetővé teszi, hogy ne egyfolytában azon kattogjunk, hogy "Nincs áram." Nincs áram!!! NINCS ÁRAM!" Meditáljunk, vegyünk forró fürdőt, olvasgassunk gyertyafénynél.
4. Azt hiszem, mindenki egyet ért abban, hogy a szeretkezés a legkézenfekvőbb egy ilyen helyzetben. Nem kell hozzá fény, garantáltan elfeledteti a virtuáis világot, és oldja a stresszt.
5. Ha előre bejelenti a szolgáltató, hogy valamelyik este nem lesz áram tartsunk fehér bulit. Jöjjön mindenki nagyon világos ruhában, inni csak fehér bort, pálinkát, ouzo-t, tequilát, gint lehet.
6. Az utolsó mondat pedig a kocka, de egyre zöldebb pasimtól: "Ha nem kapcsolod ki magadtól a dolgokat, majd a természet kompenzálja egy jó kis elektromos vezetékeket szaggató viharral."

A húsvétra sokféle szemmel lehet tekinteni. Amikor kislány voltam nagyon izgatottan készültem, nagyon vártam, hogy az ovis társaim közül mennyien jönnek el meglocsolni. Amikor hittanos voltam, akkor teljesen a keresztény kultúrkör szemüvegén keresztül néztem az ünnepre, és az ünnepet megelőző időszakra. Kamaszként nagyon örültem a hosszú hétvégének, annak, hogy nemcsak szombaton, de vasárnap is hajnalig bulizhattunk. Aztán kezdtem átérezni az ünnepel járó felelősséget, és igyekeztem levenni édesanyám válláról minél több terhet, és segítettem, ahol tudtam. Aztán felfedeztem, hogy a húsvét a második olyan ünnep a karácsony után, ahol kiélhetem a kreativitásom a tojásfestéstől kezdve, a lakásdíszítésen keresztül a gasztronómiai látványosságokig mindenben. Manapság ezen emléke keveredik és kavarog bennem, viszont a húsvétot változatlanul nagyon szeretem.

Kicsit megkésve, de azért megemlíteném, hogy tegnap volt a víz világnapja.
Érdekes, mennyire természetesen kezeljük a vizet. Megnyitjuk a csapot és már jön is annyi, amennyit szeretnénk, ha akarjuk hideg, ha akarjuk szinte forró. Sőt, már nem is felel meg, hogy csapból folyó vizet igyunk, hanem vesszük a palackosat inkább, merthogy az egészségesebb...