Displaying items by tag: szeretet

Akit már a tűz megégetett, mindenhez egy kicsit óvatosabban viszonyul. Bizalmatlanabb, nehezebben nyit az új felé. És sokszor nem a szándék hiánya miatt, csak egyszerűen fél. Mert tudja milyen az, ha csalódnia kell. És nem akarja átélni újra. Bizalom, bizalmatlanság. Gyakran boncolgatott témák. Minden kapcsolat alapja. De én most nem ennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, hanem egy kis segítséget nyújtani, hogyan is bontsuk le azt a falat, mely meggátolja a másikba vetett bizalmat.

Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket vigasztalni. Van az úgy, hogy az embernek néha rossz napja van, amivel nincs is semmi gond, na de folyamatosan? A kedvenc szituációm, amikor a panaszhalmaz végére biggyesztik: „de azért próbálok pozitívan gondolkozni”. Igen? Még nem látszik!

Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben rossz hírek sora zúdult a környezetemre és rám, úgy éreztem, itt az ideje, hogy tudatosan próbáljam kirántani magam és a jónépet a pöcegödör aljáról.
Pénteken még úgy gondoltam, szentelek egy sokkal mélyebb cikket a gyásznak, annyira itt volt bennem az érzés. Úgy takart be, mint egy hatalmas takaró. Próbáltam megtalálni az érzésben valami biztonságosat, megnyugtatót, melegséget, amilyeneket az ember egy nagy puha paplan alatt érez, de ez nem az a takaró, ami alatt jó pihenni. Ez olyan fojtogatós nagy lepel, muszáj volt alóla kimászni.

A múlt héten két ismeretlen ismerőstől búcsúztunk: egy Baráttól és egy Szerelemtől.