Akit már a tűz megégetett, mindenhez egy kicsit óvatosabban viszonyul. Bizalmatlanabb, nehezebben nyit az új felé. És sokszor nem a szándék hiánya miatt, csak egyszerűen fél. Mert tudja milyen az, ha csalódnia kell. És nem akarja átélni újra. Bizalom, bizalmatlanság. Gyakran boncolgatott témák. Minden kapcsolat alapja. De én most nem ennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, hanem egy kis segítséget nyújtani, hogyan is bontsuk le azt a falat, mely meggátolja a másikba vetett bizalmat.
Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket vigasztalni. Van az úgy, hogy az embernek néha rossz napja van, amivel nincs is semmi gond, na de folyamatosan? A kedvenc szituációm, amikor a panaszhalmaz végére biggyesztik: „de azért próbálok pozitívan gondolkozni”. Igen? Még nem látszik!