Állnak fent a mennyországban az őseink, akik a piramisokat és más, azokkal rendszerint együtt emlegetett, ugyanabba a rejtélyes kategóriába sorolt épületeket, szobrokat, jeleket építették/készítették. Szóval állnak a Heaven Music Pub felhőpultjának támaszkodva és néznek lefelé. Minket bámulnak. És közben dumálnak.

Hétfő hajnalban elhunyt Bódi "Cipő" László. Ugyanebben a pillanatban a magyar popzene égboltjának egyik legragyogóbb csillagának fénye fakult meg. Ez a csillag természetesen nem más, mint a Republic, melynek Cipő frontembere, énekese és elsődleges dalszerzője volt. Az együttes pedig a mindenkori magyar poprock történetének egyik alapvető és megingathatatlan mérföldköve, hiszen a zenekar az elmúlt 23 év során vitathatatlanul örök létjogosultságot szerzett magának kis hazánk zenetörténelmének lapjain.

Kaptam nemrég egy ötletet, felkérést, megbízatást, de - nevezzük bárminek is - végeredményben egy parancsot, hogy mivel romantikus filmekről még nem igazán írtam, mi lenne, ha csokorba szedném őket. Megjegyzem, a karácsonyi filmek cikkemben törvényszerűen volt már egy-két ilyen jellegű film - hiszen karácsony-szeretet-szerelem gyakran kéz-a-kézben járnak - úgyhogy már most jeleznék egy nagyon minimális átfedést az akkori és e mostani lista között.

Cikkem megírásának elsődleges motivációja, hogy a közelmúltban történt az életemben egy olyan esemény, amely fenekestül felforgatta azt. Szerencsére nem tragédia illetve haláleset, de azért mindenképpen egy olyan jellegű dolog, ami megváltoztatta nemhogy a jelenlegi életemet, de szinte bizton állíthatom, hogy a jövőmet is.

A minap egy ismerősömmel éppen azon tanakodtunk, hogy milyen vígjátékot nézzünk, amikor egyszer csak felvetődött egy "régi" magyar cím: Zimmer Feri. És a reakció? Gyerünk, nézzük! És miért is ne? Miért kéne folyton innen-onnan szalajtott - elsősorban hollywoodi -, illetve vadiúj vígjátékokat nézni? Amikor vannak nekünk saját gyártású, remek komédiáink, még ha nem is mindig a legújabbak. Az élményen felbuzdulva pedig most megpróbálom számba venni a piramis csúcsát ebben a kategóriában, és egy egész cikket szánva neki, összeállítani egy amolyan top10-et.

Múlt vasárnap illetve hétfőn nagyot dobbanhatott a szíve azoknak, akik egyszerre vonzódnak a tojásokhoz, a pókokhoz, a savakhoz és a szétrobbanó mellkasokhoz. Természetesen nem egy beteges vallás elvakult követőire gondolok, hanem az Alien filmek rajongóira szerte a világon. Mindezt pedig azért teszem éppen most, mert a fent említett két napon végre napvilágot láttak a Prometheus című film teljes, végre már a történetből is valamicskét eláruló előzetesei.

Nem, ez most - sajnos - nem a már-már kultfilmmé vált amerikai komédia Stallonéval, de még csak nem is annak francia eredetije Funesszel. Ezúttal inkább a nemsokára, konkrétan február 26-án, immáron 84. alkalommal átadásra kerülő Oscar-díjról osztanék meg pár gondolatot, amely egyébként hivatalos angol nevén Academy Award, és a legrangosabb filmművészeti díj, amit a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) 1929 óta ad át különféle kategóriákban.

A tegnapi napon csökkent az üzemanyagok ára, konkrét számokban kifejezve a benzin öt, a gázolaj pedig nyolc forinttal. De mivel ez nem az esti híradó, de még csak nem is a www.holtankoljak.hu, ezért ennyi legyen elég a számosított hírérték-szerű megközelítésből. A lényeg az, hogy az esemény több szempontból is elgondolkodtatott engem.

Az elmúlt egy-két hétben két olyan filmet is láttam, amelyek nagyjából ugyanolyan stílusúak, vagy - ha úgy tetszik - műfajilag egy kategóriába esnek. Ezért most egy kalap alatt fogok írni mindkettőről. Azt viszont már az elején leszögezném, hogy összehasonlításról szó sincs, legalábbis olyan értelemben semmiképp, hogy az egyiket elmarasztalnám, avagy kiemelném a másikkal szemben valamilyen szempont alapján.