Nem mondunk újat azzal, hogy a gyerekekre az iskolában tanultak mellett a példamutatás van a legnagyobb hatással. Főleg a szülői példamutatás, hiszen ezzel a kezdetektől fogva találkoznak a gyerkőcök. Az iskolai tantervekben is egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezettudatos nevelés, így ezzel párhuzamosan vagy jobb esetben ezt megelőzve már otthon is elkezdhetjük az ilyen irányú tevékenységet. Persze azokban a háztartásokban, ahol a "zöld szemlélet" már a gyerekek megszületése előtt is jelen volt, ott nem nehéz átadni a kialakult jó szokásokat. Ahol azonban még várat magára az életmódváltás, ott talán a baba érkezése éppen jó apropó erre. És a következő gyerek(ek) érkezésekor már rutinos zöld szülők lehetünk, egy olyan kis szárnysegéddel, aki velünk együtt tanulta ezeket a lépéseket.

Nagyanyáink idejében szükségtelen volt a kuka, mert gyakorlatilag nem volt szemetük. Szüleink idejében felesleges volt a szelektív hulladékgyűjtés, mert nem vásároltak feleslegesen, és főleg nem agyoncsomagolt termékeket. A mi időnkben viszont sajnos egyre több és nagyobb szemetesre van szükség, mivel rengeteg hulladékot hordunk haza. A szelektív hulladékgyűjtés szerencsére már elég elterjedt, nagyon rutinosan válogatjuk szét a papírt, az üveget, a fémet és a műanyagot. De a zöldhulladék valahogy még mindig a kommunális szeméttárolóban landol. Van nem tartjuk fontosnak ennek az újrahasznosítását, vagy nem merünk belevágni, mert macerás. Az alábbiakban megmutatjuk, hogy ez egyáltalán nem így van.

A múlt héten egy holland fiatalember ötletét mutattuk be nektek, mellyel az óceánokon úszó, kontinens méretű szemétszigetek eltűntetésére dolgozott ki stratégiát.

Charles Moore óceánkutató - egykori vitorlázó - 1997-ben véletlenül fedezte fel a "Nagy Csendes-óceáni Szemétfoltot". Egy hajóversenyről hazafelé tartva Los Angeles és Hawaii között rövidítésként keresztülvágott az Észak-csendes-óceáni örvényen, egy olyan területen, amelyet az állandó lassú örvénylése és a gyenge szelek miatt a vitorlázók elkerülnek. Megdöbbenve tapasztalta, hogy több ezer mérföldre a szárazföldtől egy héten keresztül sűrű szemétben kellett hajóznia. Moore 100 millió tonnára becsüli a Csendes-óceán vízfelszínén lebegő műanyagszemét mennyiségét. A hulladék 20 százaléka a hajókról és az olajfúró szigetekről, 80 százaléka a szárazföldről származik. Az állandó lassú víz alatti áramlatok tartják egyben a "műanyaglevest". Moore felhívja a figyelmet, hogy a műanyagszemét nagy része áttetsző, és közvelenül a vízfelszín alatt lebeg, így a szemétfolt műholdról nem látható.

Reggelikészítés közben észreveszed, hogy a múltkor vásárolt három kifliből csak kettő fogyott el, a harmadik mára megpenészedett. Ezért egy mozdulattal a kukába dobod. A hűtő ajtót kinyitva meglátod, hogy a tej szavatossági ideje tegnapelőtt lejárt, pedig még ki sem bontottad... Veled is előfordultak már hasonló esetek? Lelkiismereted furdalásod van a kidobott étel miatt? Ha eddig nem volt, akkor ezentúl se legyen, helyette válaszd az odafigyelést és a megelőzést. Mármint az élelmiszer-hulladék megelőzését.

Az ősz és a tél - bár talán nem tűnik olyan mozgalmasnak, mint a nyár - szintén rengeteg lehetőséget tartogat számunkra. A szüret, a halloween, a Mikulás, a vásárok, a karácsony, a bálok, a farsang mellett ot vannak a hóban, jégen űzhető mókás elfoglaltságok is. Nem kell tehát a négy fal között gubbasztva töltenünk ezeket a rideg hónapokat sem. De ne feledkezzünk meg azokról a kis élőlényekről sem, akik viszont az egész telet a szabadban kénytelenek átvészelni: a madarakról. Talán az első gondolataink panellakóként nem a madarak körül forognak, de rengeteg látnivalóban lehet részünk, ha rászánunk egy kis időt és energiát a madarak téli etetésére. Ez nemcsak nekünk lehet hasznos és tartalmas, hanem a madaraknak is rengeteg segítséget nyújthatunk.