Az egyik olyan személyisége a történelemnek, akire szinte úgy gondolunk, mintha a legközelebbi ismerősünk lenne, akivel bármikor megihatunk egy kupa sert; vagy a jó szomszédunk, akitől bármikor kérhetünk tanácsot. Pedig ő is ott van a történelem könyvekben a száraz tények és adatok között, talán még napszemüveget is rajzoltunk neki az unalmasabb töri órákon. Tisztelet a kivételnek, de bizony nem is a történelemtanítás áldásos következménye, hogy ennyire jó haver számunkra Mátyás király, hanem a szájhagyományból és legendákból építkező meseszövésnek.

Akinek a kukaca a legjobb barátja... Eddig a mondatig jutottam, amikor átgondolva a leírtakat arra jutottam, hogy talán nem ez a legmegfelelőbb kezdőmondat, ha az ember lánya a gyerekkora egyik kedvenc meséjéről ír.

Ismét egy olyan klasszikushoz érkeztünk, ahol nehéz elkezdeni az írást. Mert mi a legfontosabb? Az-e, hogy ha akarja olyan, mint egy szőrpamacs. Vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Vagy az-e a fontos, hogy minden reggel találkozik Picúrral, aki iskolába sétál, és egyáltalán nem rohan, és akitől szólássá vált mondattal búcsúzik: "Picúr! Megvárhatlak?". Vagy az-e a fontos, hogy ő mesél nekünk Gombóc Artúrról, Radírpókról, Festéktüsszentő Hapci Benőről, a bátor tintanyúlról, a madárvédő golyókapkodóról, a civakodó cipőikrekről, az óriástüdejű levegőfújóról, a lesbőltámadó ruhaszárítókötélről, az órarugógerincű felpattanóról, a magányos szamovárról, Mindent Ragasztó Rezsőről, az ásító sárkányról, az egylábú esernyőmadárról, a mágneskörmű szögkihúzóról, a körbevágó körömollóról, a vastalpú cölöpverő, Hó Kornélról, Durrbele Bummról, az önműködő vasalóról, a huhogó dugóról, a torzonborz kalapevőről, a csipogó húsvéti tojás, a zengőtorkú nyivákolóról, a zengő-bongó fésűről és a benzinszívó szúnyogról? Az élet örök dilemmái közé tartozik...

Misi Mókus életfelfogása napjainkban nagyon trendi. Sokat kaszálni, kevés melóval. Tanulsága pedig örök érvényű: ilyen nincs.