Azért különlegesek ők, mert az első olyan sorozat szereplői, amelyet a Magyar Televízió megrendelésére készítettek. Bálint Ágnes honlapján olvashatjuk, hogy bár szóba kerültek bogarak is, mint lehetséges "színészek", végül azonban a baromfik mellett döntöttek, mivel azoknak csak két lábuk van... Egy Mata Jánossal készült interjú, mintha cáfolna ezt a legendát, de a gazdaságossági tényező, amire a sorozat rendezője hivatkozik, akár a lábak számára is érthető.
Az 1971-ben és 1972-ben két szériát megélt sorozat ihletadója Bálint Ágnes egyik kolléganője volt, aki folyton panaszkodott hogy a férje nem hajlandó semmi házimunka elvégzésére. Ebből fogant Kukori, aki szintén nem nagyon szerette a házimunkát, sok bosszúságot okozott Kotkodának.

"Néha légy bolond egy kicsikét, elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,..." - azt hiszem az eddig bemutatott mesék közül ennek a főcímdala (ami egyébként önmagában több, mint három és fél perc) áll legközelebb a fityisz.com gondolkodásmódjához. (Remélem, mindenki tudja folytatni a szöveget...)

A múlt héten a Futrinka utcába látogattunk, ahol leginkább az ovisok és a kisiskolások érzik jól magukat. A készítők a szereplők személyiségével, a párbeszédekkel, a cselekményvezetéssel őket célozták meg. A ma felelevenítésre kerülő két animációs sorozat talán inkább már a kamaszoknak, vagy a felnőtteknek szól, hiszen egy-egy felnőtt férfi hétköznapjait követhetjük figyelemmel, de természetesen a kisebbek is jól szórakozhatnak. Bár a két felejthetetlen alak megalkotása között két évtized telt el, és egyikük rajz, másikuk pedig gyurma, azért sok közöset fedezhetünk fel bennük.

A Balaton északi partján, a Balaton- felvidéken Zánkától- Balatonalmádiig húzódik a borvidék. Kiváló minőségű borai elsősorban köszönhetőek a nagyon jó minőségű talajoknak; déli, délkeleti fekvésű, Balatonra nyúló szőlőtábláknak; a Balaton fény- és hőmegtartó, -visszaverő hatásának.

A fityiszen igyekszünk nap mint nap mosolyt csalni az arcotokra. Ezt néha szarkasztikus, néha ironikus, néha karitatív, néha lélekemelő, néha kreatív-dekoratív formában próbáljuk meg elérni. Most egy olyan sorozat beharangozóját olvashatjátok, ami a gyermeki énetekre próbál hatni. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a mai, modern mesesorozatok közül nincs kedvencem. Az utolsó olyan sorozat, ami közel került hozzám, az a Pindúr Pandúrok volt. De ha arra gondolok, hogy melyik az a mese, ami elé nyugodt szívvel leültetném majd a gyerekeimet, akkor mindig azok a sorozatok jutnak eszembe, amiken én felnőttem. Tisztában vagyok vele, hogy az akkori kínálat nem volt túl nagy. Nézhettünk magyar mesét vagy a szocialista blokkban található "barátainktól" importált meséket. Ezeket manapság lehet demagógnak, propagandistának, kommunistának bélyegezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1989 előtt is éltek, dolgoztak, alkottak olyan emberek, akiknek fontos volt az értékteremtés. Meg lehetett találni azokat a kiskapukat, amelyek segítségével cenzúrázatlanul, de a minőség szempontjából is nyugodt lelkiismerettel adhatták ki kezeik közül munkájukat a rajzolók, írók, rendezők, dramaturgok. Na, ezeknek a meséknek fogunk teret adni a fityiszen a következő a hetekben. Írhatnám úgyis, hogy fityiszt mutatunk az igénytelen, bugyuta, agresszív "meséknek", teszünk egy kis időutazást, és megnézzük, hogyan is volt régen.

Amikor úgy döntöttem, hogy erről a témáról írok, akkor azt gondoltam, hogy összegyűjtöm az érveket pro és contra, majd végigveszem a típusokat, végül vázolom a lehetséges díszítési módokat. De az első táma felkapottsága annyira meglepett, hogy inkább az egész cikket ennek szenteltem. Egyrészt két részre osztható az ország ebből a szempontból (is), mert szinte mindenkinek (legalábbis a fórumozóknak) nagyon sarkalatos véleménye van. Másrészt a két oldal nem túl empatikus, mindenki a végletekig kitart a véleménye mellett.

Decemberben felbolydul a világ. Olyan zenék szólnak, amik egy évig csendben voltak. Olyan fények gyúlnak, amik egy évig aludtak. Olyan terek telnek meg, amelyek egy évig üresek voltak. Mindenki készül a karácsonyra. Az ünnepnek van ideológiai, kultúr- és vallástörténeti, szociológiai és pszichológiai nézőpontja. De végső soron mindenki úgy ünnepel, ahogyan akar. Megtehetjük, hogy elbújunk és morgunk amiatt, hogy elviselhetetlen a tömeg; hogy burjánzik a giccs; hogy szemtelenek az árak vagy vállalhatatlan a minőség... Vagy dönthetünk úgy, hogy megtaláljuk a decemberben is azt, ami nekünk szól. Amit szeretünk benne.

A téli motívumok közül a szarvas mellett a hópehely a kedvencem. A hópehely már gyerekkorunk óta jó barát. Viccesen csiklandoz, amikor ráhullik az orrunkra; nagyon kellemes látvány a meleg szobából egy meleg takaró alól, és olyan díszítőelem, amit nem érez tolakodónak az ember, hiszen a természet része (a mikulás ruhába öltöztetett mindenféle lényekkel ellentétben, amik ilyenkor elárasztják a piacot), és nem a karácsonyhoz kötődik, hanem a télhez, így november végétől márciusig a lakás dísze lehet. Úgyhogy most megmutatom, hogyan csempészhetjük be a lakásba hetekre-hónapokra ezt a vidám jelenséget. Természetesen nem úgy, hogy az egyik adventi vasárnapon bevetjük magunkat az egyik plázába, és megveszünk mindenféle csilli-viili hópelyhet, amit idén futószalagon legyártottak.