II. Rész: A végzet
1. Fejezet
Innentől kezdve minden más volt. Gyakoriak voltak a hosszú csendes órák, amiket csak néha tört meg egy-egy sóhaj. A pap rendszeresen imára szólította fel az utasokat. Okulva a Lázadó példájából senki sem ellenkezett. A félelmen és lehangoltságon egyedül Marlboro és Szimfónia emelkedett felül. Ők vittek fényt a sötét kabinba. Boldogok voltak, szerették egymást.
2. Rész: Az utazás
1. fejezet
Ahogy telt az idő szeme egyre inkább hozzászokott az utazóegység sötétjéhez. Körülötte hatan álltak. Előtte és a háta mögött két-két férfi, jobbra tőle a pap, balra pedig egy gyönyörű lány, akinek szépsége rögtön megragadta Marlborót.
Számunkra talán fel se tűnt volna, hogy lány. Pont úgy nem, ahogyan nem tudjuk azonnal megállapítani egy kutya nemét, ha ránézünk a fejére. Ugyanúgy fehérbe volt bugyolálva, és csak kopasz barna feje látszott ki ideiglenes ruhájából, ami végtelenül hasonlított a többiekére. Talán, ha valamelyikünk alaposabban megnézi, találhatott volna arcvonásaiban némi különbséget, lágyságot a férfiakéhoz képest. Na, de most hősünk szemszögéből kell néznünk a dolgokat. Ő gyönyörűnek találta. Amikor ránézett, és tekintetük találkozott kellemes melegség futotta át egész testét.
Reggelikészítés közben észreveszed, hogy a múltkor vásárolt három kifliből csak kettő fogyott el, a harmadik mára megpenészedett. Ezért egy mozdulattal a kukába dobod. A hűtő ajtót kinyitva meglátod, hogy a tej szavatossági ideje tegnapelőtt lejárt, pedig még ki sem bontottad... Veled is előfordultak már hasonló esetek? Lelkiismereted furdalásod van a kidobott étel miatt? Ha eddig nem volt, akkor ezentúl se legyen, helyette válaszd az odafigyelést és a megelőzést. Mármint az élelmiszer-hulladék megelőzését.
Hirtelen megszületett. Vagy legalábbis újjá. Nem tudta eltalálni, melyik a helyes fogalom új állapotára. Ahogy beleszippantott a levegőbe, abból saját testszaga érződött. Amikor körbenézett, rájött, ez nem is biztos, hogy a sajátja, hanem a többieké, akik körülötte csoportosulnak. Mindannyian egyformán néztek ki, vagy legalábbis hasonlóan. Mindannyian fehérbe voltak bugyolálva, ebből a fehér valamiből egyedül barnás kopasz fejük látszott ki. Rengetegen voltak, és haladtak valamifelé. A menetben óriási volt a zsivaj. Ebből azt lehetett kiszűrni, hogy valamiféle szobák irányába mennek. A tömegben idősebb korúak is voltak. Ők, mint lázadók megpróbáltak egyhelyben maradni, és a fiatalokat ugyanerre bíztatták. Emellé valami Istenellenes szöveget is mormoltak, de ezt a tömeg morajlása teljességgel elnyomta. A lázadókat elhagyva, ahogy a „szobákhoz” közeledtek, egy helyen ismét álló öregek voltak. Az ő hangjukat tisztán lehetett hallani. Valószínűleg papok lehettek, mert egy Istent éltettek, aki megmenti őket, sőt a szobákat űrhajóknak nevezték. Egy ilyen pap keveredett eme oldal tetején már említett lény mellé is.
Az emberekben él a vágy, hogy bejárják a földet. Mászunk, járunk, aztán futunk, mindezt azért, hogy egyre messzebb kerüljünk attól a helytől, ahonnan jöttünk: otthonról.