Nem állítom/állíthatom magamról, hogy életem a kultúra fellegvára lenne, vagy hogy jelentősen hozzájárultam volna az ország vagy legalábbis közvetlenebb környezetem kulturális fejlődéséhez. Ugyanakkor lelkesen próbálkozom, hogy néha már majdnem szürkének tűnő mindennapjaimat időnként megfűszerezzem némi hagyományos, vagy sokkal inkább klasszikus, szellememet tápláló programmal.
Bár tudvalevő, hogy az efféle kikapcsolódási forma napjainkban sem számít olcsónak, mégis úgy vélem, időről időre érdemes áldozni egy kicsit a kultúra oltárán.
Lényem középiskolás kora óta nagy színházkedvelő.
Az egész úgy kezdődött, hogy nyaralni vágytunk, és ahogy az nálunk lenni szokott, minden egyes kis részletét mi szerveztük az útnak. Leboltoltuk Ernővel, hogy az én dolgom a keretterv biztosítása, az övé a részletek, kiváltképp a sport és a szállás kérdése. Így történt aztán, hogy mivel olcsó és jó szállást szerettünk volna, gondoltunk egyet és regisztráltunk a couchsurfing.org-ra.
Augusztus huszadikán ünnepeljük az államalapítás és néhány évtizede (évszázada?) az új kenyér ünnepét. A héten az ország minden részén befejeződtek az aratási munkálatok, az idei búza minősége kiváló. Mikor hát, ha nem idén kell megpróbálkozni a házi kenyérsütéssel? Ha valakinek most az futott az agyán, hogy "Úristen! Most azt fogja írni, hogy építsek kemencét?!", azt megnyugtathatom, hogy a kenyérsütéshez nem feltétlenül szükséges kemence. Persze a hagyományok, a hangulat, a kenyér zamata megkívánná, de tekintettel kell lennünk a panelok adta lehetőségekre, tehát tökéletesen megfelel a sütő is.
www.greenfo.hu: A felmérések szerint a magyar fogyasztók többségében megvan a készség arra, hogy környezetbarát terméket vásároljon és hajlandó is ezért egy kicsit többet fizetni. Ki öntudatból, ki divatból kifolyólag, vagy lelkiismerete megnyugtatására – végül is mindegy. Tény az is, hogy a hagyományosnál valóban „környezetkimélő(bb)” termékek elterjedése és reklámozása gyorsíthatná a környezettudatos fogyasztói réteg kialakítását, miközben a gyártó cégek piaci előnyre tehetnének szert konkurenseikkel szemben. A zöld termékekre és reklámra tehát igény is van, szükség is van. Amivel lehet élni és lehet visszaélni. Visszaélni akkor, ha a termék "bezöldítése" – a fogyasztók növekvő ökológiai érzékenységét kihasználva – önkényesen, alaptalanul, csupán a forgalom növelése érdekében történik Ez senkinek sem jó. A környezetnek nincs ügyvédje – a fogyasztó pedig legtöbbször nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrizze a reklám helyességét. Mivel a reklámot a termék vásárlásakor a fogyasztó fizeti meg – alapvető joga van a valós információkhoz, az őszinte reklámhoz.
Ki ne emlékezne még gyerekkorából (húsz év alattiak most ne hördüljenek fel nagyképűen, ha kérhetem!) azokra a bizonyos tejivókra. Imádtam. Nálunk, Kecskeméten a Skála (Centrum) Áruház aljában volt, mindig kígyózott a sor és én legjobban a porcukorral bőségesen meghintett tejfölös túrógombócot imádtam. Mondjuk, egy nagy bögre kakaós tejjel. Anyával jártunk oda, óvoda, majd iskola után. Nem tudom, hogy mikor tűnt el az üzlet onnan, de nekem ez (és a buszpályaudvarnál lévő hamburgeres bódé) volt az egyik kedvenc kajáldám kiskoromból.
Ma a fővárosi (bár akár mondhatnám országosnak is) gasztro-paletta egy egészen üde színfoltjáról fogunk szót ejteni, ez pedig nem más, mint a közelmúltban megnyílt Cserpes Tejivó.