Ma igazán boldogok lehetnek azok, akik élnek-halnak mindenért, ami retro, a László Cukrászda ugyanis 1970 óta várja édesszájú vendégeit.
Amikor először elsétáltam a cukrászda mellett, bevallom őszintén, semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Pont az a fajta cukrászda volt, ahová úgy nem feltétlenül mennék be: sötétbarna ablakkeretek, régi betűk, semmi cicoma. Aztán egyik nap fagyit akartunk a kávénkba, így aztán besétáltunk Laci bához és a bodzafagyi után tudtuk, ide biztos, hogy vissza fogunk még jönni...
A mai Gastrovatunk egy kicsit rendhagyó lesz, mert nem éttermekről vagy cukrászdákról fogunk szót ejteni, hanem két ételkülönlegességről: terítékünkön a Lek-Vár-Laki lekvárok és a mogyorókrémes-túrós lángos.
Napközben ne menjünk ki a szabadba, mert nagyon erős a napsugárzás, inkább estefelé tartózkodjunk kint, de akkor meg sok a szúnyog. Akkor most merre? Üljünk otthon egész nap? Természetesen nem. Napközben használjunk naptejet, este pedig szúnyogriasztót. De nem mindegy, milyet.
Írtunk már arról, hogy miért jó fát ültetni. Most arról írunk, miért jó úgy általában ültetni valamit. Ha most városlakóként továbblapoznál, mert azt hiszed, ez a téma a falvakban élőket és saját kerttel rendelkezőket érinti, akkor olvass tovább. Ugyanis a világvárosok közösségi kertjeiről van szó. Nyugat-Európában és az amerikai kontinensen évtizedes hagyományai vannak a közösségi kerteknek, Magyarországon azonban még eléggé gyerekcipőben jár. De már legalább jár!
Ezt a hangzatos címet egy gondolatébresztő film kapta meg, melyet volt szerencsém megnézni, és miután eldöntöttem, hogy írok róla nektek, komoly dilemmába estem. Ugyanis nem nagyon tudom bekategorizálni, milyen témához tartozik… Van benne minden, mi szem szájnak ingere: egy kis pszichológia, egy kis társadalomtudomány, közgazdaságtan, környezetvédelem, mérnöki tudományok… és mindez tálalható, érthető és élvezhető formában. Röviden lássuk tehát, milyen téma is ölelhet fel ennyi tudományágat?