Környezetem bizonyos elemei néha felvilágosítanak: netfüggő vagyok. Én? Biztos nem. Mármint azt nem tudom, hol kezdődik az orvosi kategória, de életem tudatos szervezését nem gondolom betegségnek. Tény, hogy nagyanyáink a ház előtti lócára ültek ki, ha „csetelni” szerettek volna valakivel, és nem vonultak el a hátsó szobába, de hogy is hasonlíthatnánk össze a mai kort egy olyan korral, amikor az emberre egész életében nem zuhant annyi információ, mint most ránk egy nap alatt. Mivel a világ felgyorsult, nekünk is fel kell gyorsulnunk. Igenis használni kell azokat a technikai eszközöket, melyek segítik az életünket.
Tegye fel a kezét az, aki többet dolgozik napi 8 óránál (elég az egyiket). Maradjon fent a keze annak, aki minden reggel több mint fél órát utazik a munkahelyére, és ugyanennyit este haza. A következő lépésként csak az tegye le a kezét, akinek a következő dolgok egyikéhez sincs semmi köze: család, párkapcsolat, barátok, sport, hobbi, tanulás, nyelvtanfolyam, tánctanfolyam, akármilyen tanfolyam. Na, ugye? (Most lerakhatjátok a praclit, nehogy elfáradjatok.) Nagyanyáink mikor csináltak ennyi dolgot? Nekik nem is kellett, mert az egy teljesen más világ volt. De akkor miért hasonlítjuk össze? És főleg miért kritizáljuk szegény, szerencsétlen internetet, amikor ügyesen használva megkönnyítheti mindennapjainkat?
Netfüggő nem vagyok, de netrajongó igen. Imádom felfedezni az online világ vívmányait, és alkalmazni azokat. Íme, néhány kedvenc, a teljesség igénye nélkül, persze csak ködösen, nehogy meggyanúsítsanak, hogy ingyen reklámozok.
E-számla. A számlák jönnek, a csekkeket be kell fizetni, ezért az ATM-ből pénzt kell kivenni, a postán pedig sorban kell állni. Ráadásul ezt többször meg kell tenni egy hónapban, hiszen a számlák nem egyszerre érkeznek. Aki az e-számlát kitalálta, egy zseni volt. Nincs tele a postaláda, nem generálunk több szemetet. Szerencsénkre, a szolgáltatók már rájöttek, egyszerűbb, ha összefognak. Így nekünk csak egyszer kell, egy online felületen regisztrálnunk, kiválasztanunk a szolgáltatókat, akiktől a jövőben e-számlát akarunk kapni, és már kész is. Innentől kezdve havonta egyszer leülünk a gép elé a bankkártyánkkal, végignézzük a már kiállított számlákat, és online kifizetjük. Pá-pá sorban állás!
Ételrendelés máshogy. Az ételrendelésről a tudatlanoknak a telefonos pizza rendelés jut eszébe. No, de aki tudja, mitől döglik a légy, az már regisztrálta magát az „online felszolgáló” (bocs) oldalon, ahol a szállítási cím megadása után a weboldal kidobja az összes olyan éttermet, melyek szállítanak az adott utcába. Ez az én esetemben 86 étterem! Ha nincs időm főzni, vagy váratlan vendégek érkeznek, bármikor, bármilyen körülmények között prezentálhatok mátrai borzaskát, kebapot, sushit, vagy éppen pizzát, ha erre van igény, előre meghatározott időpontra. Mekkora szabadság!
Netes vásárlások. A vonatjegyen, a koncertjegyen, a mozijegyen, a könyveken, és a karácsonyi ajándékokon kívül én olykor a nagy bevásárlást is a neten intézem. 
Egy barátnőm hívta fel a figyelmem egy nagyon okos budapesti áruházláncra, aki a különböző házhozszállítási megoldásokkal akar és tud jobb lenni versenytársainál. A webáruházukért teljesen odavagyok. A tisztítószerektől kezdve, az alap élelmiszereken át, a nehéz üdítős palackokig mindent meg lehet náluk venni, és házhoz is szállítják gyorsan, korrekten. Fizetés online, vagy készpénzben a futárnak. Csak egy pár százassal kell többet fizetni a szállítás miatt, de állítom, a benzin is kerül ennyibe, ha önállóan intézzük a bevásárlást. A megtépázott idegrendszerünkről és a cipekedéstől becsípődött derekunkról nem is beszélve. Megéri?
Hasznos hírlevelek. Most néhányan biztos csuklottatok egyet. De igen, hasznosak, ha hasznosakra iratkozol fel (nyilván nem a spamekre gondolok). Néhány koncertajánló, egy-két színházprogram, és a postafiókodban landol az egész város. A sok hírlevél egy idő után kezelhetetlenné válik, de csak akkor, ha nem olvasod el még aznap, amikor megkapod. 
Ha érdekes az infó, beírod a naptárodba, a hírlevél pedig mehet a kukába. Azért erre 10 perced kell, hogy legyen. Például az ebéd utáni kávézás közben.
Videótárak. Pár éve szoktam rá a videótárazásra, amikor a kereskedelmi csatornák még nem fektettek olyan nagy hangsúlyt a témára. Sőt, azóta is azt gondolom, hogy a közszolgálati csatornák videótárai kategóriákkal jobbak, mint a kereskedelmi csatornáké, bár utóbbiak most nagy lendülettel fejlődnek. A filmeken és a külföldi sorozatokon kívül gyakorlatilag bármit el lehet érni. Ha nincs idő megnézni a híradót, az időjárás-jelentést, a késő esti vitaműsort, a napközbeni magyar sorozatot, csak semmi pánik, bármikor ingyen elérhetők a videótárban. Még egyes filmeket is meg lehet nézni, ha a gyártó hozzájárult. Ugye, milyen jó érzés, amikor rájössz, hogy az életed TE irányítod?
Hosszasan lehetne még sorolni az online világ előnyeit, de a fenti példák is azt mutatják, hogy ha kicsit tudatosabban szervezzük mindennapjainkat, hetente több órányi rohangálást spórolhatunk magunknak. Pláne egy olyan városban, ahol általában nem csak tíz percig rohangál az ember. A cipősarkunk védelmében kérlek benneteket, hogy keressetek, fedezzetek fel új megoldásokat, és ezeket osszátok meg másokkal. Például küldjétek kommentben!