Print this page
Friday, 12 November 2010 05:00

Irodalom birodalom

Written by

Imádom a könyveket! Az még számomra is rejtély, hogy olvasni vagy birtokolni szeretem-e jobban őket, mert a mérleg nyelve folyamatosan ingadozik. Van úgy, hogy meglátok egy könyvet, és mintha valaki jól oldalba bökne, jön az érzés: azonnal meg kell szereznem. Teljesen mindegy, hogy van-e erre elkülönített pénzem, hogy van-e időm egyáltalán elolvasni, hogy most azonnal szükségem van-e rá. Mert szükségem van, az biztos, de lehet, hogy ráérnék még a vásárlással. De nem! Ha azonnal kell az a könyv, akkor azonnal kell. A statisztika azt mutatja, hogy meg is szerzem. Értem ezalatt, hogy pár órán belül. Ezután megnyugszom, átlapozom és felkerül a polcra. Mindig.


Végigfuttatom a szemem a mellettem lévő könyvespolcon, amin jelen pillanatban hat darab hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás eredménye látható. Ha ehhez hozzáadom azokat a könyveket, melyeket a családom tagjai és a barátaim kértek kölcsön (úgy, hogy én még nem is olvastam) akkor kb. 10 – 12 olyan könyvem van, amikért hajlandó voltam gondolkodás nélkül pénzt kiadni, és fogalmam nincs, miről szólnak. De tudom, hogy kellenek. Tudom, hogy eljön a pillanat, amikor nem csak azért veszem le a polcról, hogy letöröljem róluk a port, hanem elolvasom, és akkor majd hirtelen megvilágosodom, megváltom a világot, de minimum okosabb, tájékozottabb és műveltebb leszek.


Régebben sosem értettem azokat, akik egy időben több könyvet is olvasnak, mert felfoghatatlan volt számomra, hogy képes legyek az agyamat felszabdalni, de láss csodát, nekem is megy. Öregszem. Ismét körbenézek a szobában. Az íróasztalomon két szakmai könyv áll becetlizve, és vár további cetlizésre, mert bár sokan hangoztatják magukról, mégsem létezik a „mindent tudok” állapot. Azért én is igyekszem a közelébe kerülni. Na, de nézzük tovább. Egy, a személyiségemet fejlesztő, lélekboncolgató példány a kanapén hasalva vár a következő fogékony pillanatorma, az olvasólámpa mellett egy varázslatos tájakat bemutató útikönyv borítóján látható vízesés képe csalogat, a tv-állványon pedig 3 olyan szórakoztató/szépirodalmi mű áll, amiből a következő „1 hétvége alatt 1 könyvet” projektem alanyát fogom kiválasztani.


Bizony ám! Mert ha szórakoztató irodalomról, vagy szépirodalomról van szó, akkor én nem vagyok az a minden nap egy pár oldalt olvasó típus. Ha én egy könyvet elkezdek olvasni, akkor azt rendesen teszem. Gyakran egy ültő helyemben kiolvasok egy könyvet és ezt lehet majdnem szó szerint érteni. Ilyenkor beszámíthatatlan vagyok. Leülök olvasni és hagyom, hogy magával ragadjon a történet. Nem látok és nem hallok. Vagy hallok, de nem értem a hallottakat. A környezetem már megtanulta kezelni a „Melinda olvas” helyzetet, és inkább csendben kivárják, amíg befejezem a könyvet. Sajnos nem sűrűn tehetem meg, hogy kivonjam magam a forgalomból 2-3 napra, de imádom az ilyen hétvégéket. Akkor eszem, amikor eszembe jut, akkor alszom, amikor elálmosodom, így általában teljesen felfordul a világom.


Óvatosan, és nagyon halkan mondom, miközben én is tudom, hogy így ebben a formában azért nem teljesen igaz a kijelentés, mégis azt kell, mondjam, rossz könyv nincs, maximum nem jó helyen és nem megfelelő időben olvasom. (Kicsit sántít, ugye?) Persze hittem már én is azt fájdalmasan lassú olvasás közben, hogy úgymond lepetézek, mire a könyv végére érek, de a végén mérhetetlenül büszke voltam, hogy mégis kiolvastam. Jártam már úgy is, hogy az első 50 oldal után szomorúan visszatettem a könyvet a polcra, mert azt hittem, most mellé nyúltam. Aztán pár év múlva elolvastam, akkor pedig hűha, meg váo.


Nyilván nem azért veszünk könyvet, hogy azt majd 10 év múlva olvassuk el, tehát nem árt, ha már elsőre sikeres a választás. Mivel a kedvenc könyv egy eléggé szubjektív kategória, nem egyértelmű, hogy amit a barátaink, családunk tagjai jónak tartanak, az nálunk is osztatlan sikert fog aratni. Érdemes belemélyedni a könyvpiac rejtelmeibe. Én például szívesen csemegézek a könyvkiadók újdonságaiból, igaz azért még egy könyvet sem vettem meg, mert azt most trendi olvasni. Elég sokáig győzködöm magam, mire elolvasom a világot letaroló bestsellereket. Viszont sok könyvkritikát olvasok, és ha időm engedi, könyvbemutatókra is eljárok.  Nagyon tanulságosak. Sok pénzt meg lehet spórolni a megújított könyvtári tagsággal. Két könyv áráért egész évben annyit olvasol, amennyit akarsz (Budapesten, vidéken ennél jóval olcsóbb). No, és persze az antikváriumok. Nagy tévedés azt hinni, hogy az antikváriumokban csak háború előtti, lőporszagú történelemkönyvek és 40 éves enciklopédiák találhatók. Egy antikvárium olyan, mint egy jó kis turkáló (a szó legnemesebb értelmében). Igaz, kell egy kis szerencse, és rendszeres látogatás, de olykor igazán ritka kiadású, örök klasszikusokat is kifoghatunk. Varázslatos érzés az enyhén dohos szagú, írógéppel kilyuggatott megsárgult lapú könyveket olvasni.


A világ változik. A nyomtatott könyveket kiszorítják az e-bookok, ráadásul már lehet kapni digitális könyvolvasókat, egyes szolgáltatások pedig már „okostelefonon” is elérhetők. A digitális könyvolvasók első ránézésre még drágának tűnnek (mint a technikai újdonságok általában), de pár éven belül széles körben el fognak terjedni (mint a technikai újdonságok általában).


A kiadók rendületlenül dolgoznak azon, hogy a könyvek iránt jelentkező kereslet csökkenését megállítsák, vagy legalább lelassítsák, hiszen egymást érik a könyvvásárok (országos Ünnepi Könyvhét, Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál), a kedvenc könyvek versenyei (Nagy Könyv, Aranykönyv), és a könyvpaloták, ahol az érdekes programok mellett egy napot el lehet tölteni (Alexandra, Libri). De ez az egész történet rajtunk múlik. Sőt rajtunk múlik igazán. Hiszen, ha igényünk van újabb és újabb könyveket olvasni, akkor azok meg is fognak jelenni. És ha szokásainkat megtanítjuk az újabb nemzedéknek, akkor nem fogunk így járni:

 

{youtube}x4BK_2VULCU{/youtube}

 

 

Latest from Melinda