Erősen téli hangulatom van, és mindez annak köszönhető, hogy a héten már három olyan filmet láttam, amiben havat lapátoltak, hóembert építettek, vagy a meleg szobából figyelték a hóesést. Eddig tartottam magam, persze az időjárás is sokat segített a téli gondolatokat távol tartó erőknek, de most kész, vége. Feladom.
A hét végén már nyílnak a karácsonyi vásárok, november utolsó hétvégéje pedig már egyben advent első hétvégéje is. Várom, hogy mehessek forralt bort inni és tűzforró, celofánba beleragadt kürtöskalácsot enni. Várom, hogy mehessek a Vörösmarty térre az óriás adventi naptár ablaknyitására (Gerbeaud-ház) és lehűljön annyira az idő, hogy indokolt legyen felvennem a szülinapi szuper sálamat. Akarok végre korizni (bár ezt már most is megtehetném, de a kori könnyfagyasztó hidegben az igazi), és az idei hagyományőrző hóemberépítésemhez is vannak már formabontó ötleteim.
Az igaz, hogy a karácsonyi hangulat és a téli hangulat szorosan összefonódik (megjegyzem, gyakran a téli hangulat javára), de azok, akik felháborodva kalimpálnak a novemberi csoki mikulás vásár ellen, esetleg most elgondolkozhatnak e kettő különbségén.
Ezen a héten nincsenek világot megváltó gondolataim, vagy életvezetési tanácsaim. Egyszerűen csak ábrándozok, és várom, hogy a tél teljes valójában megérkezzen hóval, faggyal, jégvirággal és korcsolyával.
Még több kép a budapestinfo.hu oldalon.