Imádom a gyerekeket. Imádom az őszinteségüket, a naivságukból adódó világszeretetüket, és imádom a pillanatot, amikor rájövök, nem is naivság, amiről itt szó van, hanem egyszerű gondolkodás. Mi, felnőttek ugyanis hajlamosak vagyunk mindent túlbonyolítani.

Lassan kezdem megszokni azokat a beszélgetéseket, melyekben vidéken ragadt ismerőseim nem röviden kifejtik mennyire nem értik, mit szeretek én Budapesten, és hogyan vagyok képes itt élni. Én ezen már csak mosolygok, hisz aki nem megszállott Budapest imádó, az úgysem érti, és nem is tudom megváltoztatni a véleményét.

Pár nappal ezelőtt is egy ilyen okfejtés kellős közepén találtam magam, de meglepetésemre nem nekem kellett Budapest mellett kiállnom. Megtette ezt beszélgetőpartnerem hétéves kisfia. Miután kijelentette, hogy márpedig ő igenis szereti Budapestet, gondoltam feltérképezem az okokat.

Miért szereted Budapestet?
Mert ott vannak zsiráfok.

Tény. Ráadásul statisztikailag alátámasztható, hogy Magyarországon sokkal több zsiráfmentes város található, mint zsiráfos, tehát ez biztos alapokon nyugvó érv Budapest mellett.

Miért szereted még Budapestet?
Szeretem a hidakat.

Tényleg szépek. Szomorú, hogy a legtöbbször csak átrohanunk rajtuk és ritkán állunk meg csodálni őket. Ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy holnap nem csak az orrom elé nézek majd, hanem fölfelé is.

Mit szeretsz még Budapesten?
Hogy lehet hajózni.

Egyetértek! Alföldi ember lévén, aki távol nőtt fel mindenféle hajózható méretű álló és folyóvíztől, hihetetlen élményt nyújt a hajókázás.

És miért szereted még Budapestet? 
Mert te is szereted.

Ennyi.