2011. szeptember 02., péntek 06:00

    Augusztus huszadika tanulságai

    Írta:

    Parlamentlátogatás, sétálás a lezárt Lánchídon, országtorta evés, lófrálás a Várban, nézelődés a Mesterségek Ünnepén, az ünnep lezárása tűzijátékkal. Már-már megszokott augusztus huszadikai program, mégsem unalmas. Nem is lehet unalmas egy olyan nap, amikor saját magunkat, minket, magyarokat ünnepeljük, államunk megalapítását. Most kezdhetném az ömlengést, hogy milyen fontos a hazaszeretet, az összetartozás érzése, de nem teszem.

    Pedig tehetném, mivel nekem ez az ünneplés idén is fergetegesen sikerült. Szerencsém van, mert mindig olyan emberekkel lehetek együtt, akiket imádok és a közös érdeklődési körünk, hozzáállásunk súrlódásmentessé tesz az együtt töltött időt. Emellett én bizony büszke vagyok arra, hogy magyar lehetek – még ha olykor néhány honfitársam erősen dolgozik is azon, hogy e büszkeséget megkérdőjelezzem magamban – és hol is érezhetném magam igazán annak, aminek érzem, mint egy ilyen nemzeti ünnepen.

    Az átélt élményeket összességében vizsgálva, úgy gondolom, jól teljesítettünk. Annak ellenére, hogy idén is óriási volt a tömeg, nem történt semmilyen rendbontás, és egy-két múló rosszulléttől eltekintve a rendezvényen jelenlévő mentősöknek sem volt dolga. Érdekes, hogy hétköznap rohanva az aluljáróban egy cseppet sem törődünk egymással, augusztus huszadikán meg közel 300 000 ember nyugodtan, türelmesen, sorát kivárva tud közlekedni a Duna-parton. No, lám. Tudunk viselkedni, ha akarunk?

    Na, jó. A helyzet nem volt mindig ilyen idilli, előkerültek a tömegből az örök elégedetlenek. Mint mindig.

    TOP 4 puffogás á la augusztus 20.

    Nr.1. Az első duzzogásra a Parlamentnél bejutásra várakozók nem rövid sorában lettünk figyelmesek, ahol a „Hát én ezt a sort biztos nem fogom végigállni!” mondat hallatán mosolyogtunk össze mindentudóan kis társaságunk tagjaival. Nos, a kérdést el kell dönteni. Vagy be akarunk menni, vagy nem. Ha akarunk, mert tényleg érdekel, végigálljuk, az egyébként gyorsan haladó sort, ha nem, akkor nem.

    Nr.2. Az Ország Házába való belépés kizárólag akkor lehetséges, ha előtte átesünk a biztonsági átvizsgáláson. Pont, mint a reptéren. „Átvizsgálnak??? És ha nem engedem meg? Nem sérti ez a személyiségi jogaimat?” Először is, ha nem engeded meg, hogy átvizsgáljanak, kint maradsz. Ez ennyire egyszerű. Másrészt személyiségi jogok? Azóta gondolkozom, de még mindig nem jöttem rá, mit kezdhet a Köztársasági Őrezred azzal az információval, hogy a táskámban volt egy pénztárca, egy fél literes ásványvíz (szénsavmentes), egy programfüzet, egy telefon, egy lakáskulcs és egy csomag papír zsebkendő (illatmentes). El ne felejtsem legközelebb megkérdezni, mégis milyen összeesküvés elméletnek köszönhetően nem merte megmutatni az „úr” a pézséjét a biztonságiaknak.

    Nr.3. Az ország tortája idén a Kecskeméti barackos kölestorta. Mivel kecskeméti vagyok már csak elvből sem fordulhatott elő, hogy ott a helyszínen nem kóstolom meg, persze csak, ha időben odaérek. Tavaly ugyanis a 10 000 szeletet pár óra alatt elkapkodták. Idén 20 000 szelettel készültek, de régfeledett matektudásomat előkotorva a pár órának a duplája még mindig nem tűnik garanciának, hogy mindenkinek jut a tortából. Tehát, amikor odaértünk a standhoz és felfedeztük, hogy van még torta, sikítva rohantunk a nem rövid sor végére, és örömködtünk, milyen mázlisták vagyunk. A villámkezű tortaárusok munkájának köszönhetően a sort tíz perc alatt ledolgoztuk, miközben újabb elégedetlenséget hallottunk a közelünkben. „Nekem ez a torta nem ér meg ennyit!” A mondat kétértelműsége miatt nem tudom, hogy a sor hosszúságára vagy a tortaszelet árára (450 Ft) vonatkozott-e, de mindkét értelemben teljesen hibás gondolkozás. A sor – mint említettem – gyorsan haladt, másrészt a cukrászdákban szó nélkül elkérnek ennyi pénzt, vagy még többet, méretben fele ekkora édességekért. Emellett egy percig nem feltételezheti senki, hogy bármelyik cukrászda csak úgy, jókedvében legyárt 20 000 szelet tortát, és ingyen odadobja a népnek. Ez azért elég nagy naivság.

    Nr.4. Koraeste a nagy hőségtől és a több kilométeres gyaloglástól aléltan hasaltunk a Parlament kertjében a tűzijátékra várva. Naná, hogy ismét megcsapta a fülem egy hangosan kiejtett gondolat. „Még csak 7 óra? Én tuti nem várom meg azt a xz%”/jjk tűzijátékot, úgyis csak fellőnek pár rakétát. Láttam már ilyet!” Mi megvártuk, és nagyon jól tettük! Mert ilyen hosszú és ekkora méretű tűzijátékok, négy helyről egy időben fellőve kizárólag most és itt lát az ember. Mert a zenére komponált robbanások a legkedveltebb formák mellett a legújabbakat is felvonultatják, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ilyet már láttunk korábban. Mert – és én ezt élvezem a legjobban – azt az örömöt, boldogságot, emberszeretetet, büszkeséget, „jó idetartozni” érzést, amit a tűzijáték végén él át az ember másik közel 300 000 társával együtt üvöltve, sikítva, tapsolva, ugrálva, sehol máshol nem lehet érezni, csak augusztus huszadikán a budapesti rakpartokon.

    Vannak emberek, akik egyszerűen nem akarják jól érezni magukat. Akik annyit puffogtak már egész életükben, hogy nem is tudják elképzelni, hogy mindezt felfüggesszék egy napra. De ez az ő bajuk. Nagy-nagy örömömre a több százezer emberből, csak ezzel a négy duzzogóval találkoztam. Többel nem! Találkoztam viszont sok-sok mosolygással, barátkozással, udvariassággal és előzékenységgel. Azt hiszem, egészen jó arány. Akarok még ilyen ünnepet! Sokat!

    Ui. Üzenem azoknak, akik úgy érzik, nekik szól, hogy én a jövőben is széles mosollyal és mérhetetlen kedvességgel fogom minden a sorban elém befurakodó egyed vállát megkocogtatni és megmutatni nekik, hol a sor vége. Természetesen, teszem mindezt úgy, hogy egy percig sem feltételezem, hogy direkt sunnyognak. Csupán elnézték a sor végét.

     

    Fotó: Botár Gergely
    Forrás: augusztus20.kormany.hu

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.