Az első alkalommal, amikor elmentem a Budapesti Állatkertbe koncertezni egy pingponglabda nagyságú, fekete szemű és hétmérföldes szempillájú láma bébi elkunyizta az utolsó falatot a pogácsámból. A második alkalommal egy kis kecske vélte a kezemen lógó narancssárga kendőmben felfedezni ősi ellenségét, így én megtanultam, hogyan kell roppant gyorsan felpattanni a legelső pad tetejére. A harmadik alkalommal könny csorgatva nevettünk a jeges maci hatalmas piros labdájával folytatott közel húszperces „küzdelmén”, melynek a koncert kezdete vetett véget.