Van az a pillanat, amikor befejezel valamit és megfogadod, hogy soha, de soha, de soha többé. Ilyen pillanat, amikor befejezel egy sulit. Ott a kezedbe a diploma, és azt mondod: ennyi volt, én többet egy szót nem vagyok hajlandó megtanulni. Vagy végre sikerül a nyelvvizsgád, és olyan ívben vágod a sarokba a nyelvkönyveidet, hogy rögtön fel is vesznek a nemzeti kosárlabda csapatba. Lesz újra szabadidőd, ráérsz találkozni emberekkel, akiket már igen régóta hanyagolsz, újra kinyílik előtted a világ, és élvezed azt, amikor korábban megvontál magadtól. Egy idő után viszont rájössz, valami hiányzik az életedből.

A maják 2012. december 21-re jósolták a világvégét. Mindenki izgalommal teli kíváncsisággal várta a napot, vajon történik-e valami. Eljött az új év, látszólag nem történt semmi. Aztán egymás után jöttek a hírek családtagok, barátok, ismerősök életében bekövetkezett változásokról, amik jóindulattal sem nevezhetők mini drámáknak. Sokkal inkább világvégéknek, az eddig biztonságot nyújtó személyes világok végének.

Itt a tavasz! Mármint elméletben. Őseink hittek benne, hogy különböző fortélyokkal, esőtánccal, áldozatok bemutatásával hatással tudnak lenni az időjárás alakulására. Van valakinek valami használható ötlete? Ne tartsátok magatokban! Tavaszt akarunk. De gyorsan!

Addig is, amíg a jó idő a szikrázó napsütéssel megérkezik, íme, egy igazán vidító program a hétvégére.

A korábbi évekhez hasonlóan, idén is összegyűjtöttük Nektek a budapesti korcsolyapályák egy részét, aktuális árakkal és nyitva tartással együtt.

Korcsolyára fel!

Mindig is nagy dolognak tartottam, ha valakinek megjelent egy könyve. Igazi kiadó, igazi borító, igazi könyvesboltban kapható, ahová még törzsvásárlói kártyám is van, szóval, érted. De mennyivel nagyobb jelentősége van egy könyv megjelenésének, ha az íróját ismered. Íme, egy újabb gyöngyszem: Helena Silence Enigmája. Egy lány a szomszédból, aki lehetnél te is, lehetnék én is. Egy lány, aki megvalósította az álmát, akinek egy hete megjelent az első könyve, de már a folytatást írja.

Parlamentlátogatás, sétálás a lezárt Lánchídon, országtorta evés, lófrálás a Várban, nézelődés a Mesterségek Ünnepén, az ünnep lezárása tűzijátékkal. Már-már megszokott augusztus huszadikai program, mégsem unalmas. Nem is lehet unalmas egy olyan nap, amikor saját magunkat, minket, magyarokat ünnepeljük, államunk megalapítását. Most kezdhetném az ömlengést, hogy milyen fontos a hazaszeretet, az összetartozás érzése, de nem teszem.

Imádom az érzést – szerencsére sűrűn utolér - , amikor rövidke keresgélést követően izgalmas programokat és hihetetlen helyszíneket kreatív turmixbe gyúró recepteket találok. Kabaré egy budai bérház magánlakásában? Felolvasóest a Király kertben? Jazz koncert az Öntödei Múzeumban? Ott a helyünk!