Erősen téli hangulatom van, és mindez annak köszönhető, hogy a héten már három olyan filmet láttam, amiben havat lapátoltak, hóembert építettek, vagy a meleg szobából figyelték a hóesést. Eddig tartottam magam, persze az időjárás is sokat segített a téli gondolatokat távol tartó erőknek, de most kész, vége. Feladom.
Imádom a könyveket! Az még számomra is rejtély, hogy olvasni vagy birtokolni szeretem-e jobban őket, mert a mérleg nyelve folyamatosan ingadozik. Van úgy, hogy meglátok egy könyvet, és mintha valaki jól oldalba bökne, jön az érzés: azonnal meg kell szereznem. Teljesen mindegy, hogy van-e erre elkülönített pénzem, hogy van-e időm egyáltalán elolvasni, hogy most azonnal szükségem van-e rá. Mert szükségem van, az biztos...
A „nemszeretem Budapestet” emberek egyik érve a főváros ellen, hogy az utcák tele vannak hajléktalan emberekkel. Sajnos igaz, hogy Budapesten körülbelül 8 – 10 ezer ember él az utcákon, a hajléktalanok többsége mégsem itt, hanem vidéki nagyvárosokban található. Az elmúlt két évben számtalan szívszorító történetet hallottunk arról, ki hogyan veszítette el a lakását, és talán már mindannyian feltettük a kérdést: vajon ez velem is megtörténhetne?
Az utóbbi években egyre több országban, egyre nagyobb lelkesedéssel ünneplik Halloweent, többek között Magyarországon is. Egyre többünket ragad magával az „újdonság” varázsa, és egyre többünknél veri ki a biztosítékot ez az őrület. Nem szabad azonban azt hinni, hogy Halloween (Mindenszentek előestéje, október 31.), Mindszent (november 1.), és Halottak Napja (november 2.) esetében ugyanarról az ünnepről van szó. Míg Mindszent és Halottak Napja a keresztény kultúrához tartozik és körülbelül 1600 évre nyúlik vissza, addig Halloween ősi kelta ünnep. Írországból és Skóciából ered, ahol az ott élő törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet.
Régóta próbálom megfejteni, mi lehet New York titka. Nekem még sajnos nem volt szerencsém személyesen látni a Nagy Almát, de akárhány ismerősöm járt ott, mindannyian megbolondultak. Persze egy turista mindig kívülállóként látja a várost, elsősorban a szépet, a jót látja benne. Másnak nem is láthatja, mivel legalább egy évet spórolt az útra. De ugyanakkora tisztelet és rajongás látható a lakosok szemében is, akik a pólójuk helyett legszívesebben a felkarjukon hordanák az I♥NY feliratot.