Sajnos a gazdasági világválság, a létszámleépítés, a költségoptimalizálás valószínűleg mindenki számára ismert kifejezések. Gyakran hallhatjuk őket érvként, amikor elbocsájtanak valakit. Mondjuk, még mindig jobb, mintha azt hallanánk a főnökünktől, hogy "Te vagy a legjobb munkaerőm, de amióta felvetted azt a kockás inget, azzal a csíkos nadrággal, azóta valahogy érzem, hogy nem férsz bele ebbe a munkaközösségbe." Szóval, ha esetleg nálad is bekövetkezne az egyik legrosszabbnak vélt esemény, vagyis az, hogy kirúgnak a munkahelyedről, akkor se keseredj el. 6 ok arra, hogy örülj az elbocsájtásnak.

1. Hányszor feküdtél úgy le az utóbbi időidőszakban, hogy eszedbe jutott, hogy mennyi mindenre nem maradt időd aznap? Na, ez a probléma most megszűnik. Akár még mások elintézni valóit is magadra vállalhatod, nem kis örömet okozva ezzel a környezetednek.
2. A legutóbbi blogod nemrég átolvasgatva észrevetted, hogy bizony nem makulátlan. Néhány elütés, néhány helyesírási hiba, néhány szövegszerkesztési következetlenség. Most végre kijavíthatod ezeket a kis hibákat. Sőt egy újabb bejegyzéssel bővítheted is az irományt.
3. Állítólag mindenki utálja a munkahelyét/főnökét/kollégáit. Ha te is így voltál vele, akkor utolért az alkalom, hogy megszabadulj tőle.
4. Valószínűleg már régen foglakoztad a gondolat, hogy kipróbáld magad profi pókerjátékosként / rúdtáncosként / kutyaszánhajtóként, csak eddig nem volt merszed lépni, mondván, hogy nem akarod feladni a biztos állásod. Hát, most akár fejest is ugorhatsz.
5. Nem érted, de éppen ezért tisztelni kezded főiskolás/egyetemista önmagad azért, mert pénztelenül sem voltál soha éhes, szomjas vagy otthonülő.
6. Ismét felveheted a kapcsolatot a szinte már barátként kezelt munkaügyis alkalmazottakkal, akik a múltkori munkakeresős időszakodban jóban rosszban kitartottak melletted.