2012. január 03., kedd 06:00

    Jóhiszeműség és tisztesség – elhagyott dolgaink reménysugara

    Írta:

    A szabályokat és sokszor a tisztesség és becsületesség intézményét is egyre jobban felrúgó világunkban, már csak kevesen gondolunk arra, hogy majd valaki biztosan megtalálja és pusztán jóérzésből vissza is juttatja szeretett/keresett tárgyunkat. Nemcsak az optimizmus hiányzik az emberekből, de a pozitív hozzáállás, másokról a jó és jó szándék és az önzetlenség feltételezése is. Pedig a segítőszándék még mindig él és köztünk/bennünk van. És nemcsak bajban vagy adományok gyűjtésekor, hanem – szerencsére – a hétköznapokon is megnyilvánul.


    Sokan vannak azon a véleményen – és gyakran én magam is –, hogy a fejemet nemes egyszerűséggel még azért nem sikerült elhagynom, mert úgy ragaszkodik a nyakamhoz. Szó, ami szó, tényleg előfordult már velem párszor, hogy a nagy sietségben és kapkodásban valamit elhagytam, ott felejtettem. Szerencsések vagyunk, ha vissza tudunk rá emlékezni, hogy vajon hol is volt az a pont, ahol utoljára találkoztunk a keresett tárggyal, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem megy.


    Ilyen esetekben a nagy átlag csak legyint egyet, esetleg morgolódik, mondván, jutalom nélkül úgysem adná vissza senki. Pedig ezzel a hozzáállással éppen a polgári jog egyik legfontosabb alapelvét dobjuk sutba, nevezetesen a jóhiszeműség és tisztesség elvét.
    Elég csak abba belegondolnunk, hogy mi hogyan cselekednénk, ha megtalálnánk valakinek a személyes iratait, pénztárcáját vagy éppen telefonját, mellyel egyértelműen azonosítani lehet annak tulajdonosát. A megtalálótól nem nagy erőfeszítés, mégis hatalmas segítség a másik félnek. Mert egy-egy ilyen személyes tárgy elvesztésének nem csak költségvonzata van, hanem bizony jelentős mennyiségű szabadidőt is igényel azoknak pótlása.


    A minap sikerült megtapasztalnom, hogy a jó emberek még mindig köztünk élnek, és nem csak városi legenda létezésük. Teljes személyazonosságomtól fosztottam meg magamat napokra – hála az ünnepeknek. Viszont a boltok nyitásával az irataim megtalálásáról e-mail-ben értesítettek, mivel a sok plasztik kártya mellett a kis tokot egy jó kupac névjeggyel is kitömtem annak idején. Ezzel le is vontam az év legfontosabb konklúzióját: Ha valami fontos, legyen mellette elérhetőségünk.
    Ismerve bulizási szokásainkat, mindenkinek ajánlom, hogy a fontos dolgaira:

    A – ügyeljen;

    B – ha már erre nincs lehetőség, akkor előtte gondosan lássa el elérhetőséggel!

     

    Mindenkinek szuper januárt és fityiszesen boldog új évet kívánok!
     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.