Friday, 07 June 2013 08:13

    Szívósságból ötös

    Written by

    A maják 2012. december 21-re jósolták a világvégét. Mindenki izgalommal teli kíváncsisággal várta a napot, vajon történik-e valami. Eljött az új év, látszólag nem történt semmi. Aztán egymás után jöttek a hírek családtagok, barátok, ismerősök életében bekövetkezett változásokról, amik jóindulattal sem nevezhetők mini drámáknak. Sokkal inkább világvégéknek, az eddig biztonságot nyújtó személyes világok végének.

    Ha most átgondolom az elmúlt öt hónap történéseit, a mérleg nyelve határozottan negatív oldalra billen. Volt itt minden: széthulló családok, súlyos betegségek, megszakadt terhességek, elvesztett munkahelyek, majdnem bedőlt hitelek. Annyi minden történt a közvetlen környezetemben, és olyan gyorsan, hogy az már felfoghatatlan. Alapvetően olyan „a pohár mindig félig teli van” típus vagyok, de most én is csak pislogtam. A majáknak lehet, hogy mégis igazuk volt?

    Az én lelkem békéjét nagymamáim betegsége cincálta meg. Tudom, hogy szerencsés vagyok, hogy a nagymamáim ilyen szép kort megéltek (80 és 91 évesek), de az elvesztésük lehetősége még soha nem volt ennyire közel. Ráadásul egy időben, pár hét eltéréssel. Mára már mindketten túl vannak a nehezén, gyógyulgatnak és terveznek. Igen terveznek, ennyi idősen. Ők igazi keljfeljancsik a szó legnemesebb értelmében. Megpöccinti őket az élet és ahelyett, hogy elterülnének, pár pillanat múlva újra állnak, mosolyogva az életre, példát mutatva sokunknak. Fogalmam nincs, honnan veszik mindehhez az erejüket. Feladhatnák, de nem teszik. Tudom, hogy ők is féltek, sok mindent átgondoltak, voltak mondatok, melyek úgy kezdődtek, mi lesz ha…? Szerencsére máshogy történt. Tanulság pedig bőven van.

    Ha most körbenézek, látok egy picit aggódó, de nagyon boldog kismamát, aki a teljesen egészséges kisfiát várja. Látok összeragasztott, lelki sebeiket ápoló, a boldogság felé lépkedő családokat; betegségből gyógyuló nagymamákat; új, a korábbinál sokkal jobb feltételeket nyújtó munkahelyen dolgozó barátokat; a pénzügyi nehézségeket lassan, de biztosan leküzdő ismerősöket. Megy minden tovább, a dolgok egyszer csak megoldódnak, persze nem maguktól. Dolgozni kell, keményen, összeszorított fogakkal menni tovább, még ha hirtelen nem is látszik az út. Egyik lábat tenni a másik után megállíthatatlanul.

    Mintha ez az egész életnek nevezett valami így lenne kitalálva. Néha elvesztünk mindent, hogy lássuk mennyi mindenünk maradt. Úgy érezzük itt a vég, nincs jövőkép, egyik nap csak úgy eltelik a másik után, de előbb vagy utóbb hozzák az új lehetőségeket. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e velük. Tehát, csak előre: egyik lépést a másik után. 

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.