- Felmérhettem, hogy mennyire ismerem Szeged gyógyszertárainak lelőhelyét. Rá kellett jönnöm, hogy semennyire, úgyhogy - ezután a sztori után - nyilván készítek egy gyógyszertár lefedettségi térképet.
- Tesztelhettem az asszociációs képességeimet. Egy idő után már nemcsak a gyógyszertárakba mentem be, hanem egy bioboltba is, ugyanis volt a kirakatukban pelenka. Az eladó hölgy nagyon készséges volt, sajnálattal közölte, hogy nekik ugyan nincs, és megkérdezte, hogy próbáltam-e már bababoltban. „Affene…!” Nem, de nagyon köszönöm a tippet. Sőt, még arra is felhívta a figyelmem, hogy nem messze van az anyatejgyűjtő állomás, érdemes lenne ott is bepróbálkoznom…
- Megfigyelhettem, hogy mennyire empatikusak, tapintatosak, segítőkészek az emberek. Hat eladóból öt mosolygós és szolgálatkész volt. Hat eladóból három ajánlott másik üzletet. És – bár sehol nem adtam rá okot - hat eladóból csak egy célzott arra, hogy manapság ezt a fajta cumit emberi használatra már nemigen veszik igénybe.
- Vizsgázhattam logisztikából. „Ha a két legközelebbi gyógyszertár a Mars téren és az Anna-kút mellett van, mindkettő viszonylag ugyanakkora távolságra, akkor melyik úton menjek, hogy egyik útvonalon se menjek kétszer, és a lehető legrövidebb idő alatt továbbhaladhassak…”
- Olyan üzletekbe juthattam be, ahova egyébként egyáltalán nem járok. Bababolt, orvosi kiegészítők boltja, mezőgazdasági bolt.
- Mivel nem rutinból közlekedtem a városban, hanem az átlagosnál sokkal nyitottabb szemmel, ezért megint észrevehettem, hogy milyen szép város is ez a Szeged. Ajánlom mindenkinek a saját városban való turistáskodást.