Kedves Mikulás!
Tudom, hogy rengeteg dolgod van, és már nagyban készülsz a jövő heti hatalmas melóra, de ha még nem pakoltál be abba a puttonyba, amit Magyarországra hozol, légyszi, előbb olvasd el a levelemet.
Én már felkészültem az óriási édességmennyiségre, amit decemberben el kell fogyasztanom. Egyrészt nagyon várom már, mert imádom a csokit, másrészt aggódom egy kicsit. Tavaly kaptam olyan csokit, ami kiköpött úgy nézett ki, mint te, de amikor kicsomagoltam és beleharaptam, rájöttem, hogy itt valami nem stimmel. Nem volt finom!
Egyébként nem akarok így kéretlenül tanácsokat osztogatni, de az Umpalumpák állítólag nagyon jó csokikat készítenek, szerintem vedd fel velük a kapcsolatot!
Ha a Föld nevű bolygón található olyan növény, ami mos, miért használunk mesterségesen előállított, környezetszennyező mosószereket? |
Valahol olvastam már a mosódióról korábban, de annyira nem érdekelt a téma, hogy kiderítsem, pontosan miről van szó. Azt gondoltam, ez talán valami szerkezet (mint az a kék labda a TVShop-ból). Rá is kerestem gyorsan, majd jöttek a fórumok, hogy kinek vált be, kinek nem. A beszámolók alapján úgy gondoltam, adok neki egy esélyt, mivel teljesen természetes alternatívája a mosószernek. Mielőtt megosztanám veletek, hogy hogyan teljesített, elárulom, hogy ez egy fa termése, méghozzá a szappanfáé. Ti sem hallottatok még róla? Ez nem vicc, tényleg létezik! Eredeti neve: Sapindus mucorossi. Indiában őshonos növény, és ott kifejezetten a tisztító hatása kedvéért termesztik. Egy szó mint száz, a szappanfa termése a mosódió, és ennek a pici termésnek a héjában lapul meg a szaponin nevű anyag, ami vízzel érintkezve enyhén habzik, és rendkívüli zsíroldó hatással rendelkezik. A diót fel kell törni, mert csak a héját lehet felhasználni, abban van az anyag. (Ne ijedjen meg senki! Nem kell mosás előtt diót törni, a boltban már csak a héját vásárolhatjuk meg.) |
Láttatok már egy liternyi egész szerecsendiót egy konyhában? És óriási üvegekben sorakozó szárított majoránnát, petrezselymet, rozmaringot, zsályát egy helyen? Ezek amúgy a kertben teremnek. Ja, és persze indiai, thai es egyéb keleti cuccok garmadával kínálgatják magukat a polcon, úgyhogy szinte vissza kellett fognom magam a lelkendezésben, mikor először megnéztem a fűszerpolcot. A vicc az egészben az, hogy a készlethez képest elég keveset fűszereznek maguktól: jó angol szokás szerint enyhén szólva diszkréten bánnak a fűszerrel. Úgyhogy kicsit aggódtam is, mikor rám került a főzés sora, hogy majd tüzet okádnak (nem fogok íztelenül főzni, csak mert ezek nem ismerik a paprikát!), de sikere volt a kajáknak eddig, úgyhogy abbahagytam az aggódást.