"Hol volt, hol nem, messze, messze, volt egy boglyos, lompos, loncsos és bozontos, Vackor nevű kicsi medve, nem is medve, csak egy apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó."Ez a mondat mindenkiben kellemes emlékeket ébreszt, még akkor is, ha Vackor élete gyakran a közoktatás áldásos tevékenységei és eseményei körül forog. Hiszen Vackor óvodába megy, aztán az első bébe, és ismerkedik, barátkozik, tanul, élmény beszámolót tart.
Az egyik olyan személyisége a történelemnek, akire szinte úgy gondolunk, mintha a legközelebbi ismerősünk lenne, akivel bármikor megihatunk egy kupa sert; vagy a jó szomszédunk, akitől bármikor kérhetünk tanácsot. Pedig ő is ott van a történelem könyvekben a száraz tények és adatok között, talán még napszemüveget is rajzoltunk neki az unalmasabb töri órákon. Tisztelet a kivételnek, de bizony nem is a történelemtanítás áldásos következménye, hogy ennyire jó haver számunkra Mátyás király, hanem a szájhagyományból és legendákból építkező meseszövésnek.