Ma reggel magamtól ébredtem fel, kipihentnek éreztem magam. Ez jó hír. „Szívemben bomba van…”- egész reggel ezt dudorásztam… készülődés közben, a zuhany alatt, Drágám által elkészített reggeli majszolása és a kávé kortyolgatása közben is. Időben indultam el, puszi, mosoly.
A kijáratnál idős szomszéd bácsival futottam össze, aki kicsit komor volt. Széles mosollyal „szépjóreggelt”-et köszöntem. Megállt egy pillanatra, jól végigmért aztán elnevette magát és visszaköszönt.
Az idei fesztiválszezon elérte csúcspontját. Alighogy véget ért a Volt, majd a Balatonsound, megkezdődött az EFOTT, a Hegyalja, és köztük megbúvva egy kisebb zeneünnep, a Veszprémi Utcazene Fesztivál.
Szerintem a fesztiválra járó emberek két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak azok, akiket valamilyen fellépő érdekel, és csak és kizárólag az adott koncert miatt néznek ki a fesztiválra. A másik csoportba tartoznak azok, akiknek igaziból mindegy a zene, mert ők a hangulat miatt mennek ki, és mintegy járulékosan nézik meg a koncerteket. Én inkább az utóbbi csoportba tartozom. Jó, azért azt nem mondom, hogy a zene tök mindegy, de ahol sok vidám ember van, ott a helynek van egy nagyon jó kis atmoszférája. Ilyen hely az Utcazene fesztivál is Veszprémben.
Június tizenegyedikén elkezdődött a foci VB. Ez az esemény általában megosztja a Föld lakóit. Vannak, akik imádják és vannak, akik gyűlölik a focit. Egyesek számára megszűnik létezik minden, aminek nincs köze a focihoz; egyesek szerint a világ nem áll meg, és vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Vannak, akik csak az esemény happening feelingje miatt figyelnek oda. Jó elmenni sörözni a haverokkal, jó megbeszélni, hogy melyik focista melyik másik focista feleségével lép félre, és a vakszerencsének köszönhetően néhány fogadási tippünk akkor is betalálhat, ha szerintünk ütőkkel játszák a focit. A megrögzöttek már rutinosan szűrik az infókat, célirányosan keresnek és találnak. Aki kicsit elveszve érzi magát ebben a dömpingben, annak ide figyi! Naná, hogy megmutatjuk azt a hat okot, ami miatt ezekben a "nehéz időkben" is érdemes mosolyogni.