Felgyorsult, modern világunkban mindinkább hangsúlyos szerepet kap a repülés és annak különös miliője életünkben. Szinte már mindenkinek van, közvetlenül vagy közvetve, valamilyen tapasztalata és kialakult véleménye a repülőtársaságokról. Ebből a szemszögből azonban még egyet sem láttunk.

Tízből kilenc ember a Káma-Szútra hallatán nem gondol másra, csak ARRA. És most szerintem mindenki tudja, vagy legalábbis sejti, hogy mire célzok. Esetleg még magára is ismert. És most biztosan van egy olyan réteg is, aki megpróbálja meggyőzni magát, hogy ő igenis a 10%-ba tartozik és nagy erőkkel a Káma-Szútra tanításainak felidézésén fáradozik, és hogy csődöt ne mondjon, talán még a gugli segítségét is kéri…
Tekintettel arra, hogy ezzel a maga nemében csodálatos művel az emberek legtöbbje csak a média különböző típusain keresztül találkozott (amely nagy valószínűséggel se nem dokumentum, se nem tudományos magazin vagy könyv volt), így nincs is min különösképpen csodálkozni. Én magam is így voltam ezzel, amíg a kezembe nem vettem.

Akik egy kicsit is jobban ismernek, tudják, hogy különös ismertetőjelem az állandó vigyorgás. Szinte mindig jó a kedvem és mindenben látok valami pozitívat. Minden érdekel és minden lelkesít. Állandóan túlpörgök, és mindenhol ott vagyok. Sokan nem értik, honnan ez a rengeteg energia bennem. Írtam már cikket az optimizmusról, nem is egyszer. Folyamatosan próbálom az olvasók szemléletét formálni, hogy az égen akkor is csak a napot lássák, amikor éppen be van borulva. De közben rájöttem valamire. Boldogtalanságunk nem a körülményekből fakad, nem a minket körülvevő eseményektől leszünk vidámak vagy bosszúsak. Életünk tele van jó és rossz dolgokkal egyaránt, melyek nagy átlagban egyensúlyban vannak. Viszont, hogy ezek közül melyekre vagyunk fogékonyak, az leginkább lelkivilágunktól függ.

Az életünk folyamatosan változik. Emberek jönnek-mennek. Költözünk, szeretünk, sírunk és nevetünk. Új dolgokat tapasztalunk meg, és régi, néha öröknek hitt dolgoktól válunk meg. Velem is ez történt most. Sok minden megváltozott az életemben az elmúlt egy évben, de volt egy állandó pontom. Talán az utolsó a múltamból. Egy tevékenység, amely hobbinak indult, de annál sokkal-sokkal több lett.

Akit már a tűz megégetett, mindenhez egy kicsit óvatosabban viszonyul. Bizalmatlanabb, nehezebben nyit az új felé. És sokszor nem a szándék hiánya miatt, csak egyszerűen fél. Mert tudja milyen az, ha csalódnia kell. És nem akarja átélni újra. Bizalom, bizalmatlanság. Gyakran boncolgatott témák. Minden kapcsolat alapja. De én most nem ennek fontosságát szeretném hangsúlyozni, hanem egy kis segítséget nyújtani, hogyan is bontsuk le azt a falat, mely meggátolja a másikba vetett bizalmat.

Előre szeretném leszögezni, hogy ezek közül egyik sem saját találmány, csak egy kicsit átvariáltam őket az eredeti recepthez képest. Egyszerűek és finomak, olyan igazi nyárra valóak. Lássuk a Túrótorta sütés nélkül és a Toszkán csokitorta receptjét!

Optimizmus című cikkemet alig több mint egy éve írtam. Akkor célom az volt, hogy egy kicsit változtassak a negatív világképen, segítsek abban, hogy a felhőkben ne a borút, hanem a mögötte rejlő napsugarakat lássuk. Most pedig reményt szeretnék adni azoknak, akik úgy érzik, nekik semmi sem jön össze, rájuk az Égiek pikkelnek.

Itt a nyár, a flörtölés és a csajozás és a pasizás ideje. Ki könnyed futókalandban, ki tartós kapcsolatban gondolkodik. A módszerek eltérőek lehetnek, de szinte mindig ott van a kérdés: Vajon mit gondol most rólam? Hogy érez irántam?

Úti célom ezúttal a Salzburg melletti kis falu, Pfarrwerfen volt, mely a Tennengebirge nyaralók és kirándulók által oly kedvelt övezetében fekszik. Mint egy meseváros, egy tündérálom. Én csak ámultam és bámultam, hogy ilyen tényleg létezik, ráadásul itt a szomszédban.

Itt a május, itt a jó idő. Érettségi, évadzárók ééééés a döntők ideje! Mert aki sportkedvelő, nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy bizony kedvenc csapata(i) ezekben a napokban érkeztek/érkeznek a döntő mérkőzésekhez. Kupák, sorsok, szerencse, bírók… Aki igazi szurkoló, annak említeni sem kell ezeket, mert ez az időszak egyszerűen erről szól.