Az 1977-ben készült meséknek még nem értünk a végére. Ebben az évben készült el a Varjúdombi mesék sorozat is.
"Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett. Élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő volt meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga." - halljuk minden mese kezdetén a bevezetést. Sokban hasonlít ez gyermekkorunk történeteihez, mégis a Varjúdombi mesék igen különös helyet foglal el a magyar mesék között. A készítőgárda tagjain végig tekintve ismerős nevekkel találkozhatunk: Tarbay Ede író; Bálint Ágnes dramaturg; Foky Ottó rendező; mesélők: Bánffy György és Gálvölgyi János; zeneszerző Pethő Zsolt. Ennek ellenére a mese hangulata, szereplői, színvilága homlokegyenest ellenkezik az eddig megismert, megszokott, megszeretett sorozatokétól. Valahogy borongósabb, pasztelosabb, melankolikusabb, mélyebb. Egyes összeállítások (origo, katsumi.blog.hu) egyéb jelzőket is használnak a szériával kapcsolatos érzetek, gondolatok leírására, de én nem mennék ennyire messzire. Nekem tetszik a papírkivágásos technika, mert azt hiteti el velem, hogy ennek köszönhetően akár én is készíthetek otthon magamnak "mozgómesét". Nekem tetszenek a történetek, mert szívmelengetőek, még ha a szereplőek kicsit különcek is. Az eddig nem tapasztalt hangulat talán annak a Heinzelmann Emmának köszönhető, aki a mesekönyvet is illusztrálta, és a sorozat látványvilágát is tervezte. Sajnos a legnagyobb videómegosztó portálon nincs fent egyetlen rész sem, de itt sok-sok epizódot megtekinthettek. DVD-n megvásárolható két kiadás is (1, 2). Hangulatébresztésnek pedig az egyik kedvencem: Mese a kovácslegény varázspatkóiról.