Ismét egy olyan klasszikushoz érkeztünk, ahol nehéz elkezdeni az írást. Mert mi a legfontosabb? Az-e, hogy ha akarja olyan, mint egy szőrpamacs. Vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt. Vagy az-e a fontos, hogy minden reggel találkozik Picúrral, aki iskolába sétál, és egyáltalán nem rohan, és akitől szólássá vált mondattal búcsúzik:

"Picúr! Megvárhatlak?". Vagy az-e a fontos, hogy ő mesél nekünk Gombóc Artúrról; Radírpókról; Festéktüsszentő Hapci Benőről; a bátor tintanyúlról; a madárvédő golyókapkodóról; a civakodó cipőikrekről; az óriástüdejű levegőfújóról; a lesbőltámadó ruhaszárítókötélről; az órarugógerincű felpattanóról; a magányos szamovárról; Mindent Ragasztó Rezsőről; az ásító sárkányról; az egylábú esernyőmadárról; a mágneskörmű szögkihúzóról; a körbevágó körömollóról; a vastalpú cölöpverőről; Hó Kornélról; Durrbele Bummról; az önműködő vasalóról; a huhogó dugóról; a torzonborz kalapevőről; a csipogó húsvéti tojásról; a zengőtorkú nyivákolóról; a zengő-bongó fésűről és a benzinszívó szúnyogról? Az élet örök dilemmái közé tartozik...