"Néha légy bolond egy kicsikét, elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,..." - azt hiszem az eddig bemutatott mesék közül ennek a főcímdala (ami egyébként önmagában több, mint három és fél perc) áll legközelebb a fityisz.com gondolkodásmódjához. (Remélem, mindenki tudja folytatni a szöveget...)
A múlt héten a Futrinka utcába látogattunk, ahol leginkább az ovisok és a kisiskolások érzik jól magukat. A készítők a szereplők személyiségével, a párbeszédekkel, a cselekményvezetéssel őket célozták meg. A ma felelevenítésre kerülő két animációs sorozat talán inkább már a kamaszoknak, vagy a felnőtteknek szól, hiszen egy-egy felnőtt férfi hétköznapjait követhetjük figyelemmel, de természetesen a kisebbek is jól szórakozhatnak. Bár a két felejthetetlen alak megalkotása között két évtized telt el, és egyikük rajz, másikuk pedig gyurma, azért sok közöset fedezhetünk fel bennük.
A magyar televízióban naponta jelentkező, kezdetben a tévébemondók által felolvasott esti meséket hallhattak a gyerekek. Aztán lassan felváltották ezeket a meseolvasásokat apró bábjelenetekkel. Majd Bálint Ágnes ötlete alapján született meg a tévé maci, és a Cicavízió. A cicavízió monoszkópja egy elég különleges helyet foglal el a tévézés történetében: "A televíziózás hőskorában a monoszkópnak jóval nagyobb funkciója volt, mint manapság. Ezt a képernyő beállítását segítő technikai ábrát ugyanis hosszú tízpercekig lehetett bámulni a még jóval ritkábban jelentkező műsorok közötti végeláthatatlan szünetekben. Bálint Ágnes a szombat esti mese elé rajzolt egy monoszkópot, a tévé akkori monoszkópjának meseváltozatát: a képernyő közepén egy macskafej, négy sarkában pedig négy egérke. Sajnos a Cicavízió monoszkópja (vagy monoszkópjai, mert talán több változatban is szerepelt), eltűnt az idők viharában. Kár, mert eddigi ismereteink szerint ez volt a világ egyetlen gyermekmonoszkópja."
Bálint Ágnes a TV hőskorában munkatársaival, Kelemen Endrével, Rockenbauer Pállal és Tarbay Edével alakították ki a magyar gyermek- és ifjúsági tévéműsorok kereteit. Bálint Ágnes a meseműsorok alapjait teremtette meg. A televíziós rendezők közül sokat dolgozott Kende Mártával, Szabó Attilával, Beregszászi Máriával, és olyan operatőrökkel, mint Czóbel Anna, Kocsis Sándor, Ráday Mihály, Abonyi Antal, Király Erzsébet.
A fityiszen igyekszünk nap mint nap mosolyt csalni az arcotokra. Ezt néha szarkasztikus, néha ironikus, néha karitatív, néha lélekemelő, néha kreatív-dekoratív formában próbáljuk meg elérni. Most egy olyan sorozat beharangozóját olvashatjátok, ami a gyermeki énetekre próbál hatni. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a mai, modern mesesorozatok közül nincs kedvencem. Az utolsó olyan sorozat, ami közel került hozzám, az a Pindúr Pandúrok volt. De ha arra gondolok, hogy melyik az a mese, ami elé nyugodt szívvel leültetném majd a gyerekeimet, akkor mindig azok a sorozatok jutnak eszembe, amiken én felnőttem. Tisztában vagyok vele, hogy az akkori kínálat nem volt túl nagy. Nézhettünk magyar mesét vagy a szocialista blokkban található "barátainktól" importált meséket. Ezeket manapság lehet demagógnak, propagandistának, kommunistának bélyegezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1989 előtt is éltek, dolgoztak, alkottak olyan emberek, akiknek fontos volt az értékteremtés. Meg lehetett találni azokat a kiskapukat, amelyek segítségével cenzúrázatlanul, de a minőség szempontjából is nyugodt lelkiismerettel adhatták ki kezeik közül munkájukat a rajzolók, írók, rendezők, dramaturgok. Na, ezeknek a meséknek fogunk teret adni a fityiszen a következő a hetekben. Írhatnám úgyis, hogy fityiszt mutatunk az igénytelen, bugyuta, agresszív "meséknek", teszünk egy kis időutazást, és megnézzük, hogyan is volt régen.