Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy linket, mondván jó poén. Először egy szót sem értettem az egészből, ugyan miért lenne nekem jó, ha bezárnak egy szobába hatvan percre, de aztán elkezdett a dolog érdekelni és egyre több mindent derítettem ki a helyről. A szobafogsag.hu ötletgazdái hónapok óta dolgoznak azon, hogy két igazán izgalmas és furfangos szobával lephessék meg az ide látogatókat. És hogy mi is ez? Tulajdonképpen egy új dimenziós csapatépítő játék. Eljössz ide 3-4 barátoddal, besétálsz egy szobába, ahová jól bezárnak, aztán van rá egy órád, hogy kiszabadulj. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzék, egy rakás logikai fejtörőt kell megoldanod. Erő semmihez sem kell, de ész és leleményesség annál inkább!

Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.