Print this page
Wednesday, 16 December 2009 09:55

Meleg szendvics, forralt bor, barátok

Written by O.

Esik a hóóóóóóóóóóóóóó!!! Ez a legeslegjobb dolog, ami mostanában velünk történhet, minden más csak ez után jön, de azért elmesélem, hogy milyen jó is volt nekem a tegnap estém.

Volt osztálytársakkal találkoztam, szám szerint hatan szoktunk összejönni, bár most egyikünk hiányzott.

Ahhoz, hogy tudjuk milyen lehetett a hangulat, muszáj elmondanom néhány szót a bandáról. Kezdeném a házigazdánkkal, aki tegnap Erika volt. Erika rém vicces egy teremtés. Azon emberek közé tartozik, aki nem a szavaival, hanem a tetteivel, sőt, egész lényével csal folyton mosolyt az arcunkra. Mosolyt??? Inkább úgy mondanám, hogy konkrétan szakadni szoktunk rajta a röhögéstől. Az invitáló levele tegnap például úgy szólt, hogy ’Helló Csajok! Este 7-re várok mindenkit szeretettel. Nem baj, ha kicsit késtek, mert reggel kizártam magam a lakásból, úgyhogy 6-ra jön a zárszakértő. Remélem, végez egy óra alatt!’. Szóval Erikával mindig történik valami rendkívüli.

Kis csapatunk második tagjaként említeném meg Emesét, aki köztünk a vörös démon. Hatalmas vörös göndör hajánál már csak a tánctudása lenyűgözőbb, amit tegnap megint teljes ámulattal néztünk. Néztünk és utánoztunk több-kevesebb sikerrel, de mi roppant jól éreztük magunkat, és ez a lényeg!

Melinda köztünk az örök napsütés. Fantasztikus lány, akinek olyan kisugárzása van, hogy mellette mindig megnyugszom. Merő jóindulat és optimizmus, mégsem unalmas, sőt, imádom a humorát is. Szóval Melindával lenni olyan, mintha épp egy öt csillagos szálloda wellness programján vennél részt, túl az isteni ebéden és várva az esti kabaré show-t.

És végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem az egyik legrégebbi és legkedvesebb barátomat, Emikét. Emiről nekem nehéz beszélnem, mert én ugye nagyon szeretem, azt meg ilyenkor már nem boncolgatjuk, hogy miért. De mivel Ti nem ismeritek, mégis kéne mondanom róla valamit. Emi szerintem viccesen komoly. Én legalábbis félek Tőle néha :) Na nem azért, mintha ijesztő lenne, csak Emi mindig olyan összeszedett, profi, és felnőttes, én meg mellette rém idétlen tudok lenni.

Szóval ez a banda. A hatodik elem nélkül, de mivel Ő hiányzott, Róla majd legközelebb mesélek.

Lényeg, hogy Erika elkápráztatott minket már azzal is, hogy egyáltalán be tudtunk jutni a lakásba és nem kellett kint sátrat vernünk. Mindegy, legalább Emi hozott egy üveg bort, jobb híján a ház előtt danolásztunk volna. Bár túl közel voltunk a rendőrséghez, úgyhogy mindenkinek jobb volt így, hogy ezt bent tettük meg J.

A meleg szendvics, a forralt bor és a sült gesztenye már csak hab volt a tortán. Szólt a karácsonyi zene, mi meg sztorizgattunk. Mindig lenyűgöz, hogy milyen jó érzés ennyire más emberek társaságában lennem. Feltöltenek azzal, amilyenek. Imádom, hogy Erika annyira szeleburdi és annyira tudja élvezni az életet, hogy ilyenkor mindig rá kell jönnöm, milyen fantasztikus is lehet az, ha úgy állunk hozzá, mint mondjuk Ő. Az élet számára egy igazán ütős buli, csak éppen a másnaposság érzése nélkül.

Az estét kis előadásokkal zártuk. Emi kezdte, aki gitározni tanul, nem régóta jár, de szerintem már nagyon ügyesen halad, mi legalábbis nagyon élveztük. Aztán én próbáltam meg ’májaskiflizni’, de hely híján ez azért inkább csak egy bepityókázott, lelkes ír zenerajongó stand up comedy-jének nézett ki :D. Azért jó fejek voltak a többiek, úgy tapsoltak, mintha valami élvezhetőt láttak volna J.

És végül Emese izzasztott meg minket, mikor valami latin táncot kellett vele ropnunk. Erről képek is készültek, de mindenki érdekében inkább megtartjuk magunknak.

Remek este volt, igazi feltöltődős. Ja, és azt nem is említettem, hogy milyen lelkesen bontogattuk a Melindától kapott Kinder tojásunk. Amúgy szerintem nekem volt a legjobb meglepi benne, de erről még folynak a viták J.

Kár, hogy nem vagyok elég jó író ahhoz – meg nem is akartam itt túl hosszasan ecsetelgetni -, hogy át tudjon jönni az az érzés, mennyire jó is volt tegnap. De a lényeg, hogy a másik 4 ember és én tudjuk. Mindenkinek ilyen kellemes karácsonyi bulikat kívánok, és tényleg igaz, hogy ez az ünnep nem az ajándékokról, hanem az együtt töltött tartalmas és szeretetteljes időről kéne, hogy szóljon.

Kedves Olvasóim, Nektek mi volt a napotokban a legjobb?

Related items