Mostanában gyakran megesik velem, hogy leülök néhány percre, vagy pillanatra, és számot vetek arról, hova jutottam, hova tartok, mi történik velem és körülöttem. Minden egyes ilyen alkalommal igyekszem összefoglalni a pozitív és a negatív dolgokat. Úgy vélem, hogy ezek az elmélkedések fontosak ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, vajon tartom-e még magam ahhoz az értékrendhez, amit anyai örökségként kaptam.

Az elmúlt néhány évben, ami nyilvánvalóan a nagybetűs ÉLETben való elindulást jelentette számomra, sokszor megfogalmazódott bennem, hogy a világ valami nagyon furcsa irányba tart. És vele együtt az emberek is. Mintha kifordították volna a négy sarkából.

Észre lehet ezt venni nagyon apró jelekből is, és észre lehet venni a körülöttem széthulló emberi kapcsolatok számából is. Szempillantás alatt mennek tönkre házasságok, romlanak meg barátságok, veszítik el emberek mindenüket, vagy éppen válnak a hétköznapok prostituáltjaivá.
Olyan világból jöttem, ahol egyszerre volt jelen az emberi belső szépség és jóság mindenekelőtt való értékelése, és az anyagi javak mohó, ’Csak egyszer élünk!’ felkiáltással való habzsolása. Bizonyára a történészek, szociológusok és pszichológusok sokkal jobban meg tudnák magyarázni a dolgok miértjét, én csak azt tudom elmesélni, amit a saját bőrömön tapasztalok.

És hogy mik is ezek? Persze lehet majd engem cáfolni, sőt, remélem jó sokan fognak is, mert az azt jelentené, hogy nincs is akkora baj…
1.    Tisztességes munkával csak nehezen és nagyon lassan lehet boldogulni. Igen kevés olyan embert ismerek, aki kőkeményen és becsülettel dolgozik/ott, és mégis elérte azokat a dolgokat, amit kellemes jólétnek, anyagi biztonságnak nevezhetnénk. Most biztos sokan felhördülnek majd, de ha valaki komolyan mélyére néz a dolgoknak és megkapargatja a felszínt, mindig kiderül, hogy a ’jókor volt jó helyen’ és a ’szerencséje volt’ fordulatok mögött valójában legtöbbször valami sumákság lapul. Persze hiszem én is – hiszen mi másért is dolgoznék és tanulnék jómagam is, ha nem azért, hogy előrébb jussak-, hogy a kitartás, a szorgalom és a szakmai tapasztalat előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Csak éppen azt veszem észre, hogy a kiskapuk ismerete, a kellően vastag boríték, a jó díványon való fetrengés, vagy az a torz helyzet, hogy bizonyos ’semmirekellő szakmákat’ mostanában úgy felkaptak, sokkal inkább jelenti a kulcsot a sikerhez, mint az, ha valaki becsületesen végiggürizi az életét. Így aztán nem kell az sem, hogy okos legyél, hogy becsületes, vagy hogy szorgalmas. Legyél csak jókor jó helyen!

2.    Hazudj magadnak és bizonygasd az igazad minél hangosabban! És ha így teszel, egy idő után Te is elhiszed majd, hogy az a magatartás, amivel elfelejtheted honnan jöttél, az teljesen rendjén van. Ha kellően sokszor és hangosan mondogatod, hogy mindenki lúzer, aki nem keres annyit, mint Te, aki nem jár nagy kocsival, aki nem tölt be valami hangzatos pozíciót, aki nem jár külföldre kéthavonta, akinek nem jár a gyereke a legjobb magániskolába, satöbbi, akkor tényleg azt hiszed majd, hogy ez így is van. Ha csak az fog már számítani, hogy ki milyen divattervezők ruháiban járkál, hány százezres ékszer van rajta és milyen nagymenőkkel koktélozgat péntekenként, akkor kihúzhatod magad, íme, Te is beszálltál a ’virítók játékába’.

3.    A barátságok, a család, az emberi kapcsolatok mit sem érnek, ha nincs még menő helyen menő házad, nagyobb kocsid, mint amekkora lakásban anyádék laknak és nem Te vagy a kakas a szemétdombon. A képlet igen egyszerű. Amíg nem Te fizetsz minden második kört a város legrongyrázósabb helyén a haveroknak, amíg nem a Tiéd a legvagányabb verda, vagy amíg nem hordod az új csajod Kenyába félévente, addig semmi vagy. Lehet ugyan, hogy amíg el nem kapott a gépszíj, addig boldog ember voltál egy lepukkant kis albérletben, egy szerető barátnővel, vagy feleséggel, egy kis autóval, vagy éppen a bkv-bérleteddel. De ugye a mai világban mi alapján ítélkezünk: milyen a slusszkulcsod, van-e jakuzzi a hátsó kertben és a nőd tízből tízes-e.  Lehet persze, hogy tízből tízes háziasszony, barát és társ a csajod, de azzal nem dicsekszünk egy külföldi irodai meeting során. Ám ha a főnöködéket, ügyfeleidet, meg a jófej haverokat nem tudod meghívni vitorlázni minimum a Balcsira, akkor jobb is, ha lehúzod magad…

4.    Ha nem beszélsz úgy a környezeteddel, barátaiddal, családoddal, a mosógépszerelővel, stb, mint akiket ama bizonyos testrészedből húztak ki, akkor nem vagy kellően faszagyerek. Mert aki már elért valamit, az bizony ezt éreztesse is másokkal! Különben mit is ér az egész? Innentől nyugodtan le lehet ribancozni az asszonyt, el lehet felejteni a legjobb barátunk születésnapját, és lehet úgy osztani az észt mindenkinek, mintha más igazság a földön a miénken kívül nem is lenne. Ha VALAKI vagy, akkor az éremnek nincs többé két oldala. Egy igazság van, a Tiéd, és mindenki más, aki nem a Te elvárásod, útmutatásod, irányod szerint él, az nagyon gyorsan lesz a legjobb barátból, társból, vagy szülőből persona non grata.

5.    Találd meg a ’kikapcs-gombot’! Az a jó, hogy ilyen gomb minden emberen van, csak meg kell találni. Kicsit macerás ugyan, mert egy-két dolog mindig kizökkent minket a lelki nihilből. Ezek közül egyik általában az anyukánk (apukánk, testvérünk, családunk), a másik meg az ezeréves barátunk. Ők azok ugyanis, akik folyton arra emlékeztetnek, hogy egyszer fenn és egyszer lenn. Hogy egyikünk se úgy született, hogy a pelenkába a spanyolviaszt produkálta. Hogy jöttünk valahonnan, amit nem szabadna elfelejteni. Ciki. De, ha megtalálod a gombot és kellően flegma, arrogáns, nagyképű és lekezelő vagy ezekkel az emberekkel, akkor szélsebesen kikopnak mellőled és ott maradnak a hasonszőrű, kiégett, kifordult lelkületű spanok. Csudajó biznisz. Egészen addig, míg egy napon rá nem ébredsz, hogy az a sok pénz, amit megkerestél, csak arra jó, hogy mérhetetlen mennyiségű lelki fájdalomcsillapítót vegyél magadnak nők, bulik és öt percig örömet okozó akármik formájában.

Nos, itt tart a világ most. LEGYÉL VALAKI, különben senki vagy! És a „legyél valaki” egyenlő lett azzal, hogy legyél gazdag, menő, gazdag és menő. Bár jelenthetné ugyan azt is, hogy legyél te a legjobb barát, a leghűségesebb társ, a legbecsületesebb ember, a legtiszteletreméltóbb főnök, a legjobb gyermek, a legodaadóbb szülő. De a kapitalista világ térhódítása óta nem ezt jelenti. Az emberek meg csodálkoznak, hogy szétesnek, nem találják önmagukat és a lelki békéjüket. Agresszívek, morózusak, kiégettek és instabilak lesznek. Isznak, drogoznak, vagy szektákba menekülnek. Verik a havert, az asszonyt, a gyereket. Üvöltöznek a buszon, a postán, otthon. Nyűg a munka, a szülők, a gyerek. Nem bírják elviselni a családjukat, a barátaikat, a világot, önmagukat.

Pedig egyszerű a képlet, vissza kell térni ahhoz az értékrendhez, amit a szüleink neveltek belénk. Én nem engedek ebből! Veszítsek el bárkit és bármit ezért, ebből nem engedek! Tudom, hogy az én édesanyám nem azért nevelt olyannak és ültetett el belém annyi fontos és szép gondolatot az emberi kapcsolatokról, a szeretetről, a család fontosságáról, hogy felrúgjam csak azért, mert mások ezt várják el tőlem. És azt is tudom, hogy ha lassan is, de az emberek ráébrednek arra, hogy a világ rossz irányba tart. És az anyagi javak halmozása, és önmaguk kétségbeesett keresgélése helyett rájönnek majd arra, hogy a dolgok olyan egyszerűen szépek és jók, ha nem teszünk mást, csak szeretünk. Tisztán, érdekmentesen, őszintén.