Zsenge korom ellenére viszonylag változatos életet tudhatok már magam mögött. Megtapasztaltam milyen a kényelmes és milyen a túlfeszített életmód. És milyen, amikor az ember még hajnalban indul dolgozni. És ezt határozottan nem panaszként mondom. Észrevettétek már mennyivel másabb minden hajnalban?

Olyan békés és nyugodt, tiszta és ártatlan. Az éjszaka bűne eddigre már rég elillan. Szeretek ilyen korán sétálni az utcákon, még a levegőnek is más az illata. Mert ilyenkor nem szaga van. Olyan csendes minden, csak a madarak csiripelnek. És főképp ilyenkor tavasszal, mikor már a fák is rügyet bontanak, és virágok szakítják meg a pázsit zöldjét, még a nagyvárosban is az az érzés fog el: kár lenne ezt kihagyni. Egy teljesen más világ tárul elénk. A mindennapi őrületnek, pörgésnek és zsongásnak még nyoma sincs. Nincs rohanás, nincs gonoszság. Csak a hajnal tiszta fénye. Ilyen korán még az emberek egymáshoz való hozzáállása is más. Mindenki sorstárs. Közös bennünk, hogy szemünk oly korán nyílt ki, mikor a város java legfeljebb csak a másik oldalára fordult át. De mi már úton vagyunk, megkezdtük a napunk. Sokkal könnyebb ilyenkor beszédbe elegyedni vagy éppen egy-egy mosolyt elcsípni. Mert az emberek alapvetően jók! Csak a környezet teszi őket gyakran mogorvává. Ilyenkor azonban lehetőségünk nyílik meglátni a tiszta ént. Mert hiába a pulzust pörgető reggeli kávé, ez a nyugalom akkor is hatással van ránk, átjár minket és szebbé teszi napunk, ha hagyjuk.
De lassan vége lesz a sejtelmes fénynek, és a hajnal illata elillan. Elindul egy újabb nap. Ám bennem ma valami megváltozott, mert ez a tisztaság akkor is hat, ha nem figyelünk rá. Ismét gazdagabb lettem egy hajnali élménnyel és ismét megerősítést kaptam, hogy a világ alapvetően jó. És elindult bennem a csakazértis-faktor, mert csak azért is mosolyogni fogok és kedves leszek, nem engedem, hogy eltűnjön, mit a hajnal felépített! Fityiszesen szép napot kívánok ezzel Mindenkinek!