2010. január 21., csütörtök 05:00

    Előtérben az egészségünk

    Írta: O.


    Na, hát ez valami nagyon érdekes cikk lesz az én tollamból. Aki ismer engem már úgy legalább 10 éve, az tudja, hogy egyáltalán nem sikerült eddig egészségesen élnem. Konkréten fehér liszten és cukron nőttem fel, imádom a bolti péksütiket, betegesen tésztafüggő vagyok (egy tányér paradicsomos tésztáért például becserélnék egy Gundel 4 fogásos vacsorát is szerintem). Imádok késő este vacsorázni, megfejthetetlen romantikus kapcsolatom van mindennel, amiben a napi szükséges szénhidrát mennyiség legalább tízszerese található. Nem szeretem a zöldségeket és kerülöm a gyümölcsöket (Éljen a skorbut!-jelszóval), néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy berontsak egy gyorskajáldába és magamévá tegyek két kilónyi műanyag kaját és utálok mozogni. Középiskolában pedig a tornaórai felmentésem azután kaptam meg, miután kijelentettem, hogy ’Szedem a Plussszt, szinte már sportolok!’ :)
    Nos, mindezek ellenére még élek azért, és bár örök harcban vagyok a kilóimmal, ez azért csak nekem ilyen látványos csata, kívülálló ezt a kemény küzdelmet nem látja, neki én csak egy átlagos testalkatú, aprócska lány vagyok.
    Ám most történt valami! Nem akarok reklámozni senkit, de gondolom tudjátok, hogy kiről beszélek, ha azt mondom, hogy ex-rendőr, ex-ducifiú, jelenlegi ’fitneszgurunő’ férje és a szénhidrátok elleni harc atyaúristene kis hazánkban. Szóval ezzel a jófiúval olyan 5 éve találkoztam össze (mármint az elméleteivel és életmódjával, nem vele), és akkor sitty-sutty olyan alakom lett, hogy magamtól is dobtam egy hátast. Azóta aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy tényleg baromi össze-vissza eszem, kicsit talán rendszert kéne vinnem a dolgokba.
    És tavaly megtörtént az áttörés. Elkezdtem ugye ’májaskiflizni’ (akik lemaradtak volna: ír szteppelek, csak én már így hívom :D), aminek köszönhetően, magam sem értem, de mostanában egyre jobban igénylem a mozgást (ÉN???!?!?!), és már odáig fajultam, hogy most privátban szervezek táncórákat ismerősöknek, amolyan ’Gyertek, Csajok ugráljunk a magunk örömére!’- alapon. Aztán elraktam otthon a konyhában a fehérlisztet és a fehér cukrot. Helyette előkerült a nádcukor, a juharszirup és a méz. Döbbenet. Nem iszom üdítőket, csak vizet és valami bődületes mennyiségben. Három éve még napi 4-6 deci volt a maximum, a szám ma ugyanennyi, csak éppen literben (azért a 6 liter csak nyáron, szabadtéren, 40 fokban volt, de volt!). Téli napokon olyan 3-3,5 litert iszom meg ásványvízből és zöld teából.
    Az egyik barátnőmnek köszönhetően csökkentettem a húsmennyiségem és egyre több zöldséget eszem. Elkezdtem magamnak otthon kreálgatni nagyon egészséges zöldséges ételeket, de ha nincs is időm, találtam egy olyan ételrendelős honlapot, ahol mindig friss zöldségekből főzik az ételeket. Újabban biotermékek honlapjait böngészem (mintha tudnám, hogy igazából mi is az :P:)), már nem veszek péksütiket (Ez fáj legjobban a tésztán túl. A csokit évekig tudnám nélkülözni, de a kakaós csigát, fánkot, kiflit nagyon nehezemre esik akárcsak egy hétig is hanyagolnom.), és a saját szabályom szerint csak heti egyszer ehetek tésztát! Ezen túl egyre kevésbé vacsorázom (legtöbbször nem is), és ha eszem is, akkor általában halat, párolt zöldségeket, vagy valami nagyon lájtos vacsorát.
    Most hirtelen ennyi jutott eszembe, amit eddig léptem a testem érdekében, de van itt még egy lényeges dolog. A lelkem egészsége. Talán ez még fontosabb, mint a testünké! Nálam e téren is szemléletváltás történt. Sokkal jobban figyelek már a magam igényeire. Most egy kicsit háttérbe szorítom a ’nekem kell megmenteni a világot’-énem, és azt helyeztem előtérbe, hogy NEKEM mire van szükségem. Amire eddig jutottam: még több olvasásra, töménytelen mennyiségű zenére (legyen az komolyzene, népzene, aktuális vagy régebbi sláger, vagy csak a villámsebességű szteppelő lábak kopogása :)), minden este gyertyagyújtásra, naplóírásra, beszélgetésre önmagammal (és itt most nem a BKV- sztrájk idején előadott, félőrült monológjaimra gondolok persze), a barátaimra, egy új kuporgós fotelra, a macskámra, és arra, hogy végre tényleg megéljem az álmaimat.
    Bár kicsit hosszúra sikeredtem, de mivel ennek a honlapnak pont az a célja, hogy megmutassuk, miként lehet szemléletet váltanunk, áttörnünk az általános pesszimizmust, kibékülnünk magunkkal és a világgal, így talán értitek, hogy miért is tartom fontosnak a fent leírtakat.
    Mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy foglalkozzon a külső és belső egészségével és meg fogja látni, hogy itt és most élni sokkal, de sokkal nagyszerűbb dolog, mint ahogy mi azt elsőre gondolnánk! :)

    Tovább a kategóriában: « Rohanó napok Blogolunk »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.