Ma reggel magamtól ébredtem fel, kipihentnek éreztem magam. Ez jó hír. „Szívemben bomba van…”- egész reggel ezt dudorásztam… készülődés közben, a zuhany alatt, Drágám által elkészített reggeli majszolása és a kávé kortyolgatása közben is. Időben indultam el, puszi, mosoly.

A kijáratnál idős szomszéd bácsival futottam össze, aki kicsit komor volt. Széles mosollyal „szépjóreggelt”-et köszöntem. Megállt egy pillanatra, jól végigmért aztán elnevette magát és visszaköszönt.

Na jó! Ez egy mosolynap lesz! Vidáman indultam a buszhoz. Nem idegesített a dugó, végül is csak 20 percbe tellett, amíg a Gellért téren keresztülvergődött a piros hetes, kibírjuk, végig mosolyogva, dudorászva. Észrevettem, hogy egy idős néni - nagyon szép, szeretnék én is így kinézni ennyi idős koromban – néz. Összeakad a tekintetünk, rám mosolyog, én vissza. Mondtam, hogy ez egy mosolynap lesz!

Aztán folytattam a hadjáratot. Bárkivel beszéltem ezen a napon, mindenkinek azt mondtam, köszi, jól vagyok, süt a nap, minden rendben! Hááát volt egy-két döbbent arckifejezés, vagy másodpercnyi csend a telefonban, aztán mindenki átvette a jókedvet.  Egyik barátnőm, miután vele is vidáman fecsegtem pár szót, megkérdezte: - Figyi! Mi bajod van? - Semmi! - nevettem - úgy döntöttem, hogy ma mindenkinek csak jó dolgokat mondok, mindenkivel kedves leszek és mosolygok. Mosolykampány! - Egy darabig gondolkodott, majd megszólalt: - Jó hecc, beszállok!

Ezen felbuzdulva írtam egy körlevelet jó pár ismerősömnek, és megkértem őket: „Mai feladat: Mosolyogni és csak jó dolgokat szabad mondani.”

Este kiderült, hogy még sokan csatlakoztak a mai „programhoz”, mindenki beszámolt ilyen – olyan csatornán a hatásáról. A vélemény egyöntetű volt: mókásra sikeredett a napjuk.

Magas a svájci frank árfolyama, drága a cukor, mérgező a kenyér, módosítják a nyugdíjtörvényt, az orvosok elhagyják az országot és még sorolhatnánk... de ma fityiszt mutattunk mindennek jó páran, mert fityiszt mutatni jó!