2011. augusztus 23., kedd 06:00

    Esetünk a fura lánnyal

    Írta:

    Bár S. Ernő kollégám tegnap egyetlen huszárvágással elintézte a sztorit, azért elmesélném, hogy honnan is jött a Hálás Hétfőt! cikk ötlete. Azt mondta, ő már nem akar több találkozásról írni, én viszont még csak most kezdem.

    Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy ő szóba szokott állni vadidegenekkel, én nem. Ő szeret róluk kérdezősködni, én nem. Ő fél másodperc alatt jófejkedik bárkivel, én nem. Ő bírja ezt a stoppos témát, én nem. Így aztán ő fel szokott venni stopposokat, én nem. De mivel most együtt ültünk egy autóban, és valaki bőszen nyújtogatta a karját, hogy vigyük el, három másodperc alatt eldőlt, hogy nyomunk egy satuféket.

    Roppant boldog útitársunk egy kopaszra nyírt, szemüveges, hatalmas pakkokkal ellátott lány volt, akinél többet és gyorsabban beszélő embert még sosem láttam. Ernő sem. Azt hiszem a harmadik mondat után hálát adott a sorsnak, hogy milyen szűkszavú barátnője van.

    Ahogy az már lenni szokott – és igen, itt jön képbe az én borzalmasan sztereotip elképzelésem a stopposokról - ez a lány is egyike volt a rém elvont embereknek. Mert szerintem a hétköznapi emberek nem stoppolnak. Ez a rém elvont lány – természetesen – valamilyen keleti vallás egyik irányzatának lelkes híve volt, és a következő alig húsz perc alatt egy egész élettörténetet és a hőn követett vallásának legfőbb ismérveit is felvázolta nekünk. Szerencsénkre (és szerencséjére) mindenféle térítési szándék nélkül. Az ajándék mezei virágcsokor után, amit hálája jeléül adott nekem, ennek örültem legjobban.

    Az út végén már zsongott a fejünk, viszont egy valami nagyon megfogott bennünket. A lány nemrégiben a csángóknál járt. Mesélt a szegényes életkörülményeikről, a nyomorról, ami körbe veszi őket, és arról, hogy ők mégsem szomorúak, sőt. Elmondta, hogy ott olyan összefogással találkozott, amit itthon sajnos nagyon ritkán látni, hogy az emberek mindig segítenek egymáson, és ha csak fél szelet kenyerük van, azt is szívesen megosztják bárkivel. A lány szerint itthon indokolatlanul rányomta a bélyegét a gazdasági válság az emberek hangulatára. Szerinte mi túlságosan hagytuk magunkat kikészíteni, hagytuk, hogy a pánik eluralkodjon rajtunk, és hogy elfelejtjük, hogy mennyi jó dolog is vesz körül bennünket! Mielőtt bárki száját is elhagyná a „Persze, ő könnyen beszél, biztos nincs lakáshitele!” felkiáltás, elmondom, hogy a lánynak szerintem van hitele, legalábbis a szavaiból én ezt vettem ki, de az tuti, hogy a biztos állása(i) megszűntek, ezért most alkalmi takarításokból tengődik. Ő pont ugyanúgy retteg a holnaptól, mint sokan mások, egyszerűen csak úgy döntött, hogy nem hajlandó részt venni az össznépi depiben. Struccpolitika? Lehet! Képmutatás? Akár. Felelőtlenség? Esetleg. Vagy csak a hozzáállásunk megváltoztatása? Mindenképp!

    Bármelyik is legyen, ismét megállapítottuk, hogy az élet szép! Egy rakás dolog jutott eszünkbe, amiért hálásak lehetünk, hiszen élünk és szeretünk. Így lett hát egy nehezen és rosszkedvűen induló nap szuper! És így jutottunk el a fura lánytól a Hálás hétfőn át egészen egy hálás keddig.

    Kapcsolódó elemek

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.