Print this page
Friday, 26 August 2011 06:00

London, London!

Written by Panni

„Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb időjárás, kib***ott Mary Poppins, London!”

De, ismerős. És még lehetne sorolni a közhelyeket Londonnal és az angolokkal kapcsolatban és a hazaérkezőre zúduló kérdéseket: „láttad a Big Bent?”, „voltál a Buckhingam Palotában?”, „és a Trafalgar Square-en?”, „tényleg a másik oldalon közlekednek?”, „ettél halat krumplival?”, „utaztál az emeletes busz tetején?”, és a többi. Igen, igen, igen, igen és igen. Most nem ezzel kapcsolatos élményeimet osztanám meg, mert elérhetőek egyetlen kattintással az interneten vagy arra járó barátok fotóin biztosan visszaköszönnek az említett nevezetességek.

Mivel már jártam Londonban korábban, nem szívesen vágytam főszezonban végigjárni a turista látványosságokat, mások megtették helyettem, saját szememmel láttam. Rövid látogatásom alatt viszont megtapasztaltam a város eddig nem látott arcát, ami kevésbé válik elsőrendű úti céljává az odalátogatóknak. Ez a London egy pörgő, nyüzsgő, színes, de rendezett és nyugalmas kertváros benyomását kelti.

Amíg ugyanis mások nyomakodnak a Picadilly-n vagy a Trafalgaron vagy a Westminster apátság előtt, hogy lássanak és lefotózhassanak valamit, addig lemaradnak a város igazi hangulatáról, ami egy kicsit távolabb esik a központtól, de az angol életérzést – ha van ilyen – garantálja. Egy barátomat látogattam meg, aki egy éve kint próbál szerencsét, így megspóroltam az idegenvezetőt és nagyszerű élményekben lehetett részem. Ő London dél-nyugati részén lakik, ami nagyon jó környéknek számít: tiszta, rendezett, gazdag, menő. Londonnak is vannak szakadt részei, most arra nem voltam. Majd legközelebb ígérem, beszámolok.

Legelőször a lakóhelyéhez közel eső South Kensingtonban tettünk sétát. Ez az angolok Rózsadombja, itt élnek a gazdagok nagy lakásokban, kulcsos kerttel. Nem meglepő egy-egy ház előtt a legdrágább sportkocsi, Rolls Royce vagy Bentley. A kulcsos kert azt jelenti, hogy a zsebkendőnyi területű park körül lakóknak mind van kulcsuk hozzá, van, akinek a kis hátsó kertje rögtön oda nyílik és e kiváltságosok nyugodtan, kicsit elbújva a világ és a tőzsde elől végigolvashatják az újságjukat vasárnap délután. Egy ilyen kis parkban töltöttük mi is a vasárnapot a fűben, néztük a felhőket és azon gondolkodtunk, merre tovább. Az angolok arról is híresek többek között, hogy szeretik a parkokat. Londonban rengeteg van, ha ránézünk a térképre, arányaiban nagy területet tesz ki a gondosan ápolt gyep. Javaslom valamelyik meglátogatását, igazán kikapcsoló, felemelő érzés. Nem kell azon aggódni, hogy beletenyerelsz egy kutyakakiba vagy a padra ráhányt valaki előtted. Attól sajnos annál inkább, hogy kirabolnak, de ezt nem kívánom senkinek. Csodálatos, amikor tudod, hogy körülötted dübörög az óriási város, de a parkban csend van, zöld és nyugi. Vannak kicsike parkok, ahová lazán kijárnak ebédelni az öltönyös irodisták a belvárosból, leterítik a zakójukat és leülnek a fűbe szendvicset enni.

A parkban kitaláltuk, hogy Notting Hill-be megyünk sétálni. Igen, az egy kerület is, nem csak a béna könyvesboltos figura szerelmi története egy filmsztárral. Ez a bulinegyede a városnak vasárnapi piaccal, olcsó, színes üzletekkel és rengeteg-rengeteg pubbal. Tele van színes, kétszintes sorházakkal, amelyekhez kicsi, gondozott előkert jár. Budapesti lévén, nagyon megnyugtató volt a házak magassága és ápoltsága. Az utcák csendesek, de nem kihaltak. Kertváros, na, a város szívében. Egy forgalmasabb utcában aztán beültünk egy pubba sörre és házi Bloody Mary-re. Mindegyik pubnak csodás kirakata van és bent bizonyosan jó minőségű étel, ital és kiszolgálás vár. Egy tökéletes vasárnapot töltöttünk el, és ekkor még csak indult az ott tartózkodásom.

Nem kell izgulni, a továbbiakban nem fogom elmesélni minden napomat reggeltől estig, azt se, hogy mit álmodtam és azt se, hogy mit ettem, csak elsőre egy benyomást szerettem volna leírni. Tulajdonképpen ilyen volt az összes többi nap is: sok séta, kerülve a turista útvonalakat és sok-sok vásárlás. Kell az ember lányának, mi tagadás. Azért nem mentünk messzire a látványosságoktól, hiszen voltunk a Harrod’s-ban és a Fortum and Mason-ben is. Az előző nyilván sokaknak ismerős: kívülről lenyűgöző épület, belül luxuscikkek és ételek tömkelege. Az utóbbi ugyanez, csak szebb épületben és kisebb házban. Ha nincs pénzed, akkor is érdemes szétnézni, mert varázslatos. Olyan, mint egy hatalmas piac gusztusosan elrendezett ételekkel és kifogástalan kiszolgálással. Számunkra ez a típusú vásárlás ismeretlen, mert sosem voltunk gyarmattartó birodalom, de szimpatikusabb módja a vásárlásnak, mint a plázában fonnyadás. Az egyes márkák üzletei nem külön boltokban vannak, hanem az áru neme szerint vannak szintenként elosztva. Így van élelmiszer szint, ruha szint, lakberendezés és kozmetikum. A tea, keksz, lekvár – a szokásos ajándékok – ár-érték arányban megéri, tehát hajrá: kerüld el a királynős hűtőmágneseket, vegyél inkább finom teát a családnak, barátoknak, hanyatt fognak esni, hogy a Harrod’s-ból van.

Városnéző buszra nem érdemes költeni, mert ha felszállsz a 22-es buszra – naná, hogy emeletes  -- ugyanazt az élményt megkapod 6 fontért, mintha fizettél volna érte 20-at. És előre kell ülni a tetején, úgy az igazi. Egy Temze-parti séta is igen romantikus. Nekünk a Tower Hilltől sikerült lefelé sétálnunk, közben sok látnivaló akad és a pesti gyerek is otthon érzi magát a folyó partján. A megszállott ügyvédek, jogászok ellátogathatnak a jogász negyedbe az Embankment környékére, ahol több száz éves házakban folyik a munka a mai napig. 5-kor aztán leveszik a talárt és beállnak a kocsmába meginni egy pint sört. A régi épületek és a jog szerelmeseinek mindenképpen kötelező a Királyi Bíróság óriási, csipkés épületét megtekinteni, hogy meglegyen a motiváció a következő évekre.

Őrültség lenne nyaralni menni Londonba? Talán igen, végül is nincs tengerpart, sokan vannak és nincs állandó 35 fok. Így is sikerült pihentető pár napot eltölteni egy nyugalmasnak is mondható helyen, ahol egyik nap ehetsz sushit, másik nap az olasz, az indiai, a kínai konyha remekeit kóstolhatod meg és nem kell kilométereket utazni miattuk. Például. A cikk eleji idézet a Blöffből való, és természetesen nem igaz.