2011. szeptember 20., kedd 06:00

    A hurrikán belsejében

    Írta:

    A múlt héten megjelent nálunk egy idézet, amelyet egy kedves volt kollégám üzenőfalán olvastam.
    Az idézet így szól:

    "Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy."
    /Dennis Wholey/


    Az emberek gyakran mondják, hogy az élet igazságtalan, és hogy mindig azokkal történik a legtöbb rossz, akik meg sem érdemelnék. Persze ez teljesen relatív dolog, hiszen mindig mindenki a saját baját érzi a legnagyobbnak. Akinek rossz a munkája, az úgy érzi, hogy ez ül rá teljesen az életére és irigyel mindenkit, aki legalábbis elvan vele. Akinek nincs párkapcsolata, az szentül meg van arról győződve, hogy ez a világ legnagyobb tragédiája és ő már magányosan is fog megöregedni, és sóvárogva néz mindenkit, aki akár egy rossz párkapcsolatban is van, de nem egyedül fekszik le esténként. Aki folyton valamilyen betegséggel küzd, az néha egyáltalán nem érti, hogy egy egészséges ember miért is csinál ügyet bármi más dologból, mikor ez a legfontosabb. És még sorolhatnám. Szeretteink elvesztése, egy munka megszűnése, egy makacs betegség, egy félresiklott párkapcsolat, súlyos anyagi gondok, mind-mind olyan dolog, ami nagyon megkeserítheti a mindennapjainkat.

    Nem csoda, hogy időnként úgy érezzük, a világ összeesküdött ellenünk és egyedül vagyunk benne. Mintha egy őrülten tomboló hurrikán belsejében sodródnánk, egyre gyorsabban és gyorsabban és egyszerűen már csak arra vágyunk, hogy dobjon ki minket valahol, bárhol, csak legyen már ennek vége.

    Az utóbbi időben (jó néhány évben) valahogy én is egy ilyen hurrikán belsejében érzem magam. Már majdnem kilenc éve, hogy felkapott és azóta csak kavargok és kavargok benne. Az érzés néha annyira ijesztő, hogy beleszédülök, de aztán csitul egy kicsit a vihar és olyankor erőt merítek. Valahogy úgy vagyok ezzel az egész érzéssel, mint ahogy Dorothy pánikolt Totó kutyával és várta, hogy végre kiköpje magából a hurrikán.

    Mindezek ellenére néha nagyon jó itt bent. Olyan élményekkel gazdagodom, amiket nem tapasztaltam volna meg, ha nem kap fel ez a hurrikán. Nem tudom, hogy hogyan van ez kitalálva, de az biztos, hogy néha pont azoktól nem számíthatunk jóindulatra és segítségre, akiktől várnánk, és valahogy azok az emberek fognak értünk össze, akiktől meg nem.

    A bajban az a legjobb érzés, hogy rájössz, hogy kire is számíthatsz igazán. Azok, akik tényleg szeretnek, ilyenkor olyan mértékű összefogást és segítőkészséget tanúsítanak, amiről nem is álmodtunk. Ismeretlen ismerősök kelnek ilyenkor a segítségünkre és a csoda végül valami nem várt helyről érkezik akár. Szóval, bár igaz a fenti mondás, annyival azért kiegészíteném, hogy jónak lenni állítólag nem kifizetődő dolog, de alkalmasint sokat visszakaphatunk belőle. Nekem a barátaim, a távolabbi ismerőseim és a régi kollégáim mindig tükröt mutatnak, ha elbizonytalanodnék, vagy ha mások arról akarnának meggyőzni, hogy nem érek semmit. Ilyenkor valahogy olyanok is előkerülnek, akiktől igazából semmit sem vártam, és egyetlen ölelésből, egy összekacsintásból, vagy néhány bátorító szóból már tudom, hogy minden rendben lesz. Eszméletlen erők és energiák tudnak ilyenkor összegyűlni csak azért, hogy javítsunk a helyzeten. És tényleg. Néha nem is gondolnánk, hogy egyetlen kis mondattal micsoda eseménysorozatot tudunk elindítani, amivel aztán óriási segítséget nyújtunk az arra rászorulóknak. Nekünk pedig még csak fáradtságba sem telt.

    Most is így vagyok ezzel. Bár időnként nagyon fel tud az ember gyomra kavarodni a hurrikán belsejében, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. Utazásom során újabb és újabb Madárijesztővel, Bádogemberrel és Gyáva oroszlánnal találkozom majd, akik mindig készek lesznek arra, hogy segítsenek, ha elrabolna a Nyugati Boszorkány.  Az pedig, hogy létezik-e Óz, a nagy varázsló, vagy csupán egy pofátlan kuruzsló, teljesen lényegtelen kérdés. A nagy varázslat úgyis abban rejlik, amit szeretteinktől kapunk.

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.