Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de hiába van még csak január, én minden reggel arra kelek, hogy hátha süt a nap, és kezdődik a tavasz. Így volt ez ma is. És pofára estem ma is. Nincs tavasz. Álmosan nézelődtem kifelé a kocsi jeges ablakán, miközben hullt a hó, mikor észrevettem egy járdán bicajozó hóembert, aki annyira laza volt, hogy még a kormányt se fogta. Azon gondolkoztam, hogy ha elesik, és belepi a hó, tán meg se találják soha. Vagy legalábbis, amíg el nem olvad.

Most délután van és hétágra süt a nap, alighanem olvad. Lévén elmúlt a kora reggeli fantáziaszárnyalásom, bevallom: a hóember egy fehérkabátos ember volt, és valóban kéz nélkül manőverezett  reggel 6-kor a hóban. 

Arra gondoltam, milyen jól kezdődik a napja: 
szívja a friss levegőt, mozgással kezdi a napot, tele van energiával, mert nem a hagyományos, jól bevált, kormányfogós technikával  tekert, hanem trükközött! Nincs benne félelem. Ha elesik, akkor mi van?! Teste ki van párnázva egy jó nagy és meleg kabáttal.

Tök jó példa arra, hogy mindenből lehet pozitívat csinálni, csak akarni kell. Tavaszt is lehet csinálni, csak kell hozzá egy kis türelem.
Még pár hét, addig pedig gondolkozzunk el, hogy hogyan tehetjük egy átlagos napunkat jobbá, akár egy kis aprósággal!
Te hogy csinálod?