Print this page
Thursday, 20 October 2011 06:00

...közkívánatra?...

Written by Andi


A művészeti ajánlók mellé most egy kis „otthonajánló”?!
Kedves barátaim, ismerőseim, kik jól érezték - szívből remélem, érzik is - magukat kis kuckómban, javasolták: „Mi lenne, ha a festmények, fotók, kertek, terek, kiállítások stb. mellett írnál a lakberendezésről is valamit?”. Mert jó itt.
Tétován „ragadok tollat”, szóval: valamit.


Nos, részemről kis kuckónk otthonossá tétele szintén a pozitivista szemlélet eredményeképp történhet csak. Merthogy, ugye, bújhatjuk a magazinokat, rongyossá olvashatjuk, kivághatjuk a lakberendezési útmutatókat, végezhetünk tanfolyamokat, mégis egy csak a lényeg: otthont teremteni csak szeretettel lehet.
Bármennyire is sablonosan hangzik, igaz.


Ráadásul folyamatosan alakul, ez egy „neverending story”. Mire a tárgyak megtalálják helyüket, aztán valahogy elvándorolnak a lakás más részébe, esetleg épp funkciót is váltanak. Nos, azt hiszem, valami ilyes az otthonteremtéses lakberendezés. Nekem mindenesetre igen.
És nem stílusfüggő, sőt hajrá, keveredés, eklektika. Még csak a színek érzelmi telítettsége, hatása sem tesz otthonossá egy lakot, bár kétségkívül dekoratívvá igen.


Hogy kinek mi tetszik, sőt, mikor mi, azaz melyik életszakaszában, nos, ez - hála az égnek - teljesen egyéni, máskülönben sok-sok-sok egyformaság lenne és a lakások nem válhatnának otthonná, kuckóvá, fészekké, zuggá. Azaz, nem építenének, bújtatnának, védenének, töltenének minket. És ez a lényeg, nem?
Az otthon én/te vagy!


Alakítjuk szépen, kedvvel, szeretettel. Mint önmagunkat. Mindegy a mérete, fekvése és a pénztárcánktól sem függ. Viszont remekül lehet csereberélni megunt bútorokat, tárgyakat és újjávarázsolni egy kis csiszolással és festéssel! Nem beszélve a funkciók variálhatóságáról, nálam pl. az eredetileg pogilábakon álló könyvespolc kiváló fali konyhaszekrény mostanság és így csatlakozott a fürdőszobapolchoz, ami szuper fűszertartóvá vált az évek alatt. Akik kedvelik a nyitottabb, mediterrán stílusra hajazó konyhai megoldásokat, könnyű dolguk van a variálható darabokkal!
Egy kalaptartó bögrebemutató állványként funkcionál, és kedvenceim, a lámpák néhány évente vándorútra kelnek a lakban. És még szaporodnak is! Már minden kis zugot, sarkot elérnek!


De mit tegyek, ha szeretem a fényjátékot, a hangulatok szerinti megvilágítást a fény-árnyék kiemelést, vagy ha tetszik épp az elsötétítést?!
És ugye már mindenki ismeri a régi varrógépek íróasztallá varázsolását? De egy fahordó remek tároló szekrény és üveglappal szuper körasztal is, egyben vonzza a társaságot egy jó kis társasjátékhoz, kártyázáshoz… és vége-hossza nincs az ötletelésnek.


Még ma is emlékszem egyetemi albérleti szobácskámra - ez megtisztelő jelző méretét felidézve -, kis elvarázsolt barlang volt. Holott egy ágy, szekrény és asztal székkel volt az összes bútor. Na igen, amíg van festék, kreativitás, humor, képzelőerő, elszántság, játékosság, drapériák… minden lehet.
Játszani a térrel, a színekkel, a funkciókkal, az életünkkel. Komoly-szép játék. Egyéni és társas. Kihozhatjuk a legjobbat magunkból!


Sőt, összehozhat és szerezhet új ismerősöket, barátokat egy lakás- vagy épp óvoda felújítás. Megintcsakmindenrajtunkmúlik - bár ez már uncsi is lehetne -, de kedves szomszédkámmal a barátság épp a lakása átalakítása révén kezdődött.  És IGEN, tart a mai napig! Persze lehetett volna dühöngeni a zaj, kosz miatt, de szerintem jobb volt együtt ötletelni, töprengeni és segíteni.
Szóval hajrá, a kuckósításhoz csak könnyedén, vidáman, bátran és szívvel!