2012. március 30., péntek 06:00

    Nő kezébe ha szerszám kerül - avagy Ladybird biciklit szerel

    Írta:

    Ha írói és költői csiricsárékkal szeretném indítani soraimat, akkor valahogy így kezdeném: Történt ama csodálatos áprilisi napon, mikor már nyíltak a virágok, az utcákat beborította illatuk, a napnak sugara melengette lelkemet, miközben a lágy szellő simogatta kezemet… De természetesen ehhez a történethez ez a legkevésbé sem illik, így némiképp visszafogom szárnyaló képzeletem világát és inkább a tények felidézésére koncentrálom szürkeállományom tevékenységét.

    Viccen kívül, az időjárás tekintetében tényleg minden adott volt egy tökéletes naphoz. És én pontosan ezzel az optimizmussal kezdtem meg akkor a napot. Ilyen jó időben mi sem természetesebb, mint a kellemest a még kellemesebbel összekapcsolni és napsütésben egy jó barátnőhöz, egy jó pletyi reményében biciklivel feltekerni… Rendes lány vagyok. Bringámat tényleg mindig szépen karbantartom, olajozom, javítgatom. Na de a ladybird-effektet kivédeni még így sem lehet. Mert ki is lehetne más, aki a teljesen sík, tisztított aszfalton képes beletekerni egy 10(!) centiméteres szegbe, úgy, hogy azt több mint egy kilométeren keresztül észre sem veszi?! Éreztem ugyan némi ellenállást a rendszerben, de gondoltam, csak a téli punnyadás hatása mindez. „Gyenge lettem nem vitás, hát hajtás pajtás!” – Biztattam magam nagy lelkesedéssel. Hiszen az mégsem lehet, hogy egy emelkedő engem legyőzzön! Aztán hallottam egy kis furcsa zörejt… „Áááá! Biztos csak a sárhányó mászott már el megint az egyik kanyarban…” Végül azért éltem a gyanúperrel és igencsak meglepődtem, amikor szembesültem a tényekkel. Első reakcióként fogtam azt a nagyszeget, kirántottam a kerékből és úgy, lendületből el is dobtam… Némi átfutási idő után azért realizáltam, hogy ezt mégsem kellett volna, hiszen egyszer haza is szeretnék menni… Ráadásul, ha valaki, akkor én biztos képes vagyok ugyanabba a szegbe kétszer belemenni. Nem árulok el nagy titkot szerintem, ha azt mondom, hónapokig nem választottam azt az útvonalat.

    A szépsége az egésznek, hogy ez nagyjából utamnak azon a pontján történt, ahol már nem érdemes visszafordulni. És különben is, megígértem, hogy felmegyek, hát felmegyek.  Nem igazán gondoltam bele, hogy mit jelent ilyen emelkedőkön, ennyi padka mellett egy defektes bringát feltolni… Azt már gondolom mondanom sem kell, hogy a nap hátralévő része mivel is telt.

    Mint az életem dolgaiban némiképp már járatos lány, voltam azért annyira bölcs, hogy egy minimális szerszámkészlet legyen nálam az ilyen és ehhez hasonló esetekre. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor tulajdonképpen az összes szerszámom elfért és mind a mai napig el is fér egy kistáskában… Tisztában voltam vele, hogy ez a készletállomány önmagában sovány vigasz problémámra, így célomban volt minden reményem.  Egészen addig, míg nem realizáltam ama tényt, hogy egy garázs is lehet szerszámmentes és nemcsak az öcsém hordja a kocsi hátuljában teljes szerszámkészletét.

    Röviden: erőteljesen árnyékra vetődtem. Az egyetlen hasznos dolog a pumpa volt, melyet az észlelés pillanatában kezemhez is ragadtam, hiszen ez már biztos, ez már megvan.
    Hogy röviden summázzam kiinduló helyzetem:
    Adott egy hátsó defekt. A javításhoz felhasználható eszközök köre pedig a következő: 1 pumpa, 1 ragasztó, 1 folt, 1nemigazántudomhogymiértjódemégisvan reszelő (a készlet része volt), 1-2 imbuszkulcs, néhány kisebb méretű csavarhúzó és 1 gumi leszedő kanál.

    Hozzáállásom és önbizalmam profikat megszégyenítő volt. Hiphop lekapkodtam a lámpát és a kilométerórát, fejre állítottam a bringát és neki estem az anyának, ama nem titkolt szándékkal, hogy én azt onnan leszedem. Aha! Vagy mégsem? Körülbelül 10 percig fárasztottuk egymást, vagy inkább csak ő engem. Így a hatékonyság növelése érdekében úgy gondoltam, hogy új vizekre evezek szerelési tervem tekintetében. Ami nem megy, azt ne erőltessük. És a következő manőveremtől fogva, ha a folyamatot bárki rajtam kívül álló élesben nyomon követte volna, az tuti, hogy még mind a mai napig könnyes szemekkel gondolna ezekre a pillanatokra. Ugyanis fogtam, és úgy hámoztam le a külsőt, hogy a kerék teljes terjedelmében a helyén volt. Mivel hátsó kerékről beszélünk, így egyértelmű (Lányok ti is bólogassatok. Legalább a látszatra adjunk.), hogy ez esetben a külsőt még tisztességesen félre tolni sem lehet. Na már most, én ebben a pozícióban próbáltam hozzáférni oly mértékben a belsőhöz, hogy azon a hagyományos vízbemártós tesztet elvégezhessem. Vagy a vízállás volt mindig alacsony a lavórban vagy a kerék volt mindig magasan, de valahogy csak nem tudtak közös nevezőre jutni. Maradt a vizuális észlelés játéka, avagy keresd a nyomot a szeg után. Ehhez a mutatványhoz már nekem is le kellett ülnöm. De legalább siker koronázta. Jöhetett a nem tudom miért jó, de ha már van, akkor használom reszelő, majd megpróbáltam a lyukat úgy forgatni a keréken, hogy legyen némi esélyem a sérült részt a ragasztó kötési idejére nyomás alá helyezni. És mindez talán leírva nem tűnik vadnak, de használjátok bátran a képzelőerőtöket…  A bringa végül feküdt, téglákat szedtem elő és csak reméltem, hogy korábban még sosem használt ragasztó valóban képes a rá szabott feladat ellátására.

    Nos, végül a hadműveletet siker koronázta, de hogy erre ráment konkrétan fél napom, ahhoz nem fér kétség. De ismét bebizonyítottam, hogy nincs számomra lehetetlen!
     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.