Ősz hull a fákra!
Ősz hull a fákra, mélabú jár közöttük
Sötét felhők komoran gyűlnek felettünk!
Vihar támad, a szél elsöpör mellettünk,
S jeges eső mossa el fájó szerelmünk!
Hiába eső, szélvihar, sötét fellegek,
Új szerelem éled, megállítani nem lehet!
Lesz újra tavasz, lesz újra kikelet,
Egy gyenge kis napsugár hoz reményt, s életet.
Egy szó, egy pillantás, egy mosoly az éltető talaj
Minden érzés egy kósza sugárból fakad!
Rohan, vágtat, mint egy vad mén, egy szilaj,
Egyszeriben minden hangot átír, s felkavar.
Te vagy a tavasz, te vagy a napsugár,
Te adj életet, hisz a szívem csak terád vár!
Légy az erő, légy a szilárd, biztos vár,
Ha engeded, velem sodorhat a pezsgő ár!
-Nyafi-