Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon mi okozhatja az életünk során azt a rengeteg kudarcot, melyet át kell élnünk jellemfejlődésünk során. Úgy tűnik másoknak milyen könnyű az élete, minden az ölükbe hullik és ez igazságtalan velünk szembe. Én hiszek abban, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
Ha képesek vagyunk átlépni saját korlátainkat, sokkal több mindent tudunk elérni, mint azt előtte bármikor is gondoltuk volna. Ez vonatkozik mind a fizikai mind a jellembeli, elvi korlátainkra is. Igazából a fizikai korlátok egy része is a fejünkben dől el. Ha valamihez nincs kedvünk, a testünk kibúvót keres és ez gyakran fájdalom vagy fáradtság formájában jelenik meg. Csak figyelmen kívül kell hagynunk egy kicsit és máris megváltozik valami. Ezt tapasztalatból mondom, az utóbbi időben volt lehetőségem átélni, milyen, amikor az ember egyszerűen képtelen elfáradni.