Kíváncsi nőként és lelkes cikkíróként mindig van olyam téma, mely kérdéseket vet fel bennem és arra késztet, hogy választ találjak rá. És mivel már a második szóval jeleztem, hogy nőként, így gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha ezúttal (is) ama végeláthatatlan kérdéstengert támasztó férfi-nő, fiú-lány viszonyokat vizsgálom.
Lassan, akármerre is nézek, mindenhol arra találok tippeket, hogyan legyünk még szebbek, még jobbak, még szórakoztatóbbak, egy szóval tökéletesek a másik nem számára. Mit együnk, mit viseljünk, hogyan viselkedjünk… Elméletek százai látnak napvilágot újra meg újra, melyeket aztán vagy alátámaszt a tapasztalat vagy megcáfol. Bár szerintem általánosságban véve tökéletesnek lenni egyszerűen lehetetlen, mert mindenkinek mások az igényei. Ha csak a külsőt nézem, már akkor hatalmas különbségeket érzékelhetünk férfi és férfi igényei közt. Az érzelmek világa ráadásul ennél sokkal összetettebb, bonyolultabb és kiismerhetetlenebb. Lehetséges így a tökéletesség?
Minap az egyik kedves kollégámmal folytattam eszmecserét, miért is olyan más férfi és nő gondolkodása, ha érzelmi, párkapcsolati témáról van szó. Beszélgetésünk egyik sarkalatos pontja a megcsalás kérdése és annak érzelmi háttere volt. Mennyire elfogadható ez egy tartós párkapcsolatban? És mi számít egyáltalán annak?