Ma van a költészet napja. Ennek alkalmából, hogy szépen és kutlúráltan induljon a hét, kezdjük egy megzenésített Kosztolányi verssel a Kalákától:
{youtube}dVWQg8cPcBM{/youtube}
Boldog Hétfőt, és kellemes hetet Mindenkinek
Segíts!
Megtölthetném-e könnyeimmel a kiszáradt medret,
Mely többé nem csordogál, nem sodor tovább?
Jön-e még eső melyből a patak újra éled, s lesz-e még ár.
Mert ez a megtört gát, rajta most hiába áll.
Szegény kis csermely, hogy venné fel a harcot?
A nap ellen, mely csak kiszárítja, az ellen vall kudarcot.
Egy kósza kis felhő szembe száll a tűző nappal.
Egymaga csak, s elillan, nem maradt csak száraz partfal.
Ha segítenél, s visszacsalnánk az éltető felhőket,
Talán a kis patak is újra sodorni kezd, újra megered.
És a gát már nem állna, árván hiába,
Hisz téged sodor az ár éppen az útjába.
-Nyafi-
Sziasztok,
Ezennel a BetekintŐ rovaton belül új alrovatot indítunk, melybe általatok írt verseket várunk.
És mivel a a hétvégén Valentin nap, illetve magyarosabban Bálint nap vagyis másképp a szerelmesek napja jöjjön egy szerelmes vers egy ifjú költőtől.
Ne beszélj, csak figyelj!
Csukd be a szemed, és fülelj!
Hallod? Halkan suttog a szél
Azt súgja, csendben: szeressél.
Figyelj a szél suttogó szavára
Orvosság az szívem minden bajára
Minden gondolatom ott van benne,
Már régen értened kellene.