Tuesday, 13 April 2010 06:00

    Önzőnek lenni

    Written by

    Gyerekkorunk óta azt nevelik belénk, hogy nem szabad sem önzőnek sem irigynek lenni, ne bántsunk másokat és osszuk meg másokkal, amink van. Kicsiként próbálunk megfelelni ezeknek a „szabályoknak”, de az évek múlásával egyre világosabbá válik, az életnek vannak olyan területei, ahol kénytelen vagyunk ezeket áthágni.

    Igenis van olyan helyzet, amikor ki kell állnunk maguk mellett és döntésünk meghozatalakor nem állíthatunk mást a középpontba, nem szabad mások érdekeit előrébb helyezni saját igényeinknél. Természetesen fontos, hogy másokra is tekintettel legyünk, de ne a saját boldogulásunk kárára. Eddig életem során két olyan terület volt, amelynél azt kérdeztem, ha én nem gondolok magamra, ha én nem állok ki magam mellett, akkor ki fog? Az egyik a munkahelyem volt, a másik a párkapcsolatom.


    Több ismerősöm panaszkodott a munkahelyi elnyomásra, hogy mennyire nem veszik figyelembe, mit bír, hogy családja van, vagy hogy a keresete gyakorlatilag semmire sem elég, rajta spórolnak miközben a főnökök hatalmas bónuszokat hagynak jóvá egymásnak. És van, amikor eljön a pillanat, amikor a sarkunkra kell állni, és ha módunk van rá, váltani kell. Tudom, hogy nem egyszerű. Főképp így válság idején, de ezt a vezetők is tudják, és sokan ki is használják. Maximális hasznot akarnak a lehető legkevesebb tőkebefektetéssel. Amíg ez ésszerű határok között van, addig nincs is probléma, de ha már az egészségünk vagy a párkapcsolatunk, netán a családi béke forog kockán, mindenképpen mérlegelnünk kell, mi a fontosabb: megfelelni a főnöknek és a cég elvárásainak vagy épp elmével, egészségesen megmaradni a családunknak. Rengeteg gyerek nő fel úgy, hogy a szüleit csak este látja, akkor is ingerültek vele. Egy idő után a gyermek is átveszi ezt a viselkedési normát és ilyenkor jönnek a családi tragédiák: a gyerek rossz társaságba keveredik, a szülők egymásnak esnek és mindaz, amiért eddig harcoltak egyszer csak szétesik. Igazságtalannak tűnik, hiszen azért dolgozunk annyit, hogy a lehető legtöbbet adjuk azoknak, akiket szeretünk, hogy ne kelljen megismerniük a nyomort, a nélkülözést. Pedig sokszor nem is erre van a legnagyobb szükségük, hanem a szeretetre. Hogy baj esetén a szülő türelmesen végighallgassa, segítse és ne a fejét ordítsa le.

    Nincs ez másképp a szerelemben sem. Mivel életünk első részét azzal töltjük, hogy megtaláljuk, a másikat pedig hogy megtartsuk szerelmünket, így egyáltalán nem mindegy, hogy ki az, aki mellett ténylegesen képesek vagyunk a végletekig kiállni. Annak a híve vagyok, hogy addig nem mondom ki a boldogító igent, amíg meg nem találom azt, akivel akár életem végéig boldog lehetek. Őszintén szólva, én rettegek a válástól, sokkal jobban félek tőle, mint az egyedülléttől, és amíg nem érzem magam biztosnak, addig inkább nyitott szemmel járok, hátha a hercegem így megtalálom. A keresési időszakban, amíg ki nem mondjuk azt a négy betűs szót, igenis lehetünk önzőek. Ez nem azt jelenti, hogy gázoljunk át párunk lelkén, mert éppen úgy érezzük, hogy a nagy Ő kopogtat szívünk ajtaján. De mindenképpen érdemes fontolóra venni, hogy nekünk melyik jobb. Ha már az érzés, hogy mást szeretünk képes hatalmába keríteni, akkor nagy valószínűséggel a jelenlegi helyzeten mindenképpen változtatnunk kell, mert valaki sérülni fog és egy kapcsolatnak a lényege egymás erősítése és nem egymás tönkretétele. Hogyan akarunk családot alapítani egy olyan emberrel, akivel már most sem vagyunk teljesen boldogok? Lehet ő jó ember, szerethetjük mint barátot, de véleményem szerint ennyi nem elég egy életre szóló döntéshez.
    A szerelem az, amiért érdemes harcolni, ami erőt ad a nehéz pillanatokban, mely átsegít a bajban. Érdemes érte a boldognak tűnő ámde unalmas kapcsolatot feladni, hogy újult erővel kövessük álmaink. És ha mi vagyunk az a harmadik személy, aki egy kapcsolatba befurakodik? Akkor hallgassunk szívünkre és, ha a másik viszont szeret, ne hagyjuk elveszni! Szerelemben és háborúban mindent szabad.

    Most úgy tűnhet, hogy hűtlenség párti vagyok. Pedig csak egyszerűen úgy vélem, hogy a boldog és hosszantartó kapcsolatok titka, hogy egy olyan emberhez megyünk hozzá, akit igazán szeretni tudunk. Láttam már boldognak látszó kapcsolatokat tragikusan szétszakadni. Nem váltak szét, amikor még lett volna lehetőségük, és csak később, amikor már családot alapítottak, döbbentek rá mekkorát hibáztak. Egymásra haragudtak. Feláldozták az életüket a másikért, mert akkor inkább voltak önzetlenek és gyávák, azonban ez később csúnyán visszaütött. Gyerek és közös vagyon mellett már sokkal nehezebb, és minden korábban apróbbnak tűnő lemondás súlyos hibává és hatalmas áldozattá vált szemükben. Ezek alapján viszont úgy gondolom, hogy fiatalon önzőnek lenni sokkal jobb megoldás, mint korán áldozatot vállalni, és ezzel a súllyal terhelni hátralévő életünket. Az élet rövid. Egy filmben hallottam: csak azt bánhatod meg, amit meg sem próbáltál. Ne ezen múljon a boldogságunk. És egyébként is Omnia vincit amor! Azaz a szerelem mindent legyőz.

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.