Most persze megint olyanról fogok írni, amihez nem értek…vagy ha értek is hozzá, azt nagyon le fogom tagadni.
Állítólag egy net-bandita vagyok. Szerintem nem, csak simán függő. Dehogy! Még az sem. Egyszerűen csak élvezem, hogy úgy is folyamatosan kapcsolatban lehetek a külvilággal, hogy a felnőtt lét elzárt engem egy irodába, ahol kénytelen vagyok a napom jelentős részét tölteni. És mivel nem épp kávézókban, borozókban, hangulatos éttermekben és fergeteges házibulikban töltöm a napjaimat, így belevetem magam a virtuális valóságba. Kommunikálok, barátkozom, ismerkedem, flörtölök, vásárolok, okosodom, szórakozom a neten keresztül. És szexelek. Na, ettől a résztől fogok úgy írni, hogy egy barátnőm mesélte, aztán majd mindenki molyolhat rajta, hogy vajon magamról írtam-e vagy sem...Úgysem árulom el!
Szóval, egy barátnőm mesélte, hogy neki nagyon bejött ez az internetes ismerkedés. Kifejezetten jó arra, hogy első körben kiszűrjük azokat az infókat, amik alapján eldönthetjük, hogy egyáltalán pazarlunk-e egy órát is az illetőre. Neten lehet keresni szerelmet, barátot és szeretőt is. Hála a webkamera és az online közvetítés kitalálóinak manapság nagyon is virágzik ez az üzletág.
A ’lájtosabb’ verzió nyilván csak annyi, hogy beszélgetünk és flörtölünk egymással. Ez a része szerintem több, mint remek, mert fűzni egymás agyát egy nagyon kellemes időtöltés…ülni a gép előtt és rápörgetni magunkat arra, hogy mi is lehetne most ebből, ha nem éppen egy monitort kéne bámulni. Persze semmi, de semmi sem pótolhatja azt a pillanatot, amikor az illető ott áll velem szemben, néz rám a szemeivel, tapintható a feszültség és aztán egyszer csak bumm!!! lecsökken a távolság két ember között és mohón esünk egymásnak. A legjobb!
De, ha a körülmények úgy hozzák, hogy éppen nem megoldható egymás valóságos felfalása, na, akkor barátunk az internet, a kamera, és persze a fantáziánk. Először csak kicsit tanácsos bemelegedni, aztán persze, vérmérséklet szerint jöhet a folytatás. Azért arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a munkahelyi netes szexhez nem árt, hogy az ember egyedül legyen egy irodában, és a főnök ne tudjon benyitni és mondjuk ne csörögjön kétpercenként a telefon, mert félmeztelenül, egy kamerába lihegve azt mondani, hogy ’Pillanat, csak felveszem ezt a fontos ügyfelet!’, nos, az barátok közt is igen lelombozó egy szitu. És biztos, hogy miután 20 percig győzködjük az ügyfelet arról, hogy neki most mennyire nincs igaza, vagy a főnök hív be egy rém fontos megbeszélésre, szóval ezek után újra kacér, mohó és vággyal fűtött hangulatba kerülni az nem olyan egyszerű. És az sem egy kellemes szitu, ha a gépünk pont akkor fagy le, amikor a partnerünk éppen valamelyik izgalmas testrészét mutogatja a kamerának. Kicsit nehéz kimagyarázni a hátunk mögött ólálkodó főnöknek, hogy miért is egy ilyen képet raktunk ki háttérvédőnek…
Viszont magányos estéken ez is egy remek szórakozás lehet, vagy olyan munkanapokon, amikor pang a tőzsde, nyaralnak a kollégák, relaxálnak az amúgy idegbeteg ügyfelek, és mi éppen nagyon nem tudunk mit kezdeni a libidónkkal. Egyszer amúgy is mindent ki kell próbálni az életben!
Ráadásul az ember mindaddig, míg nem kell arcát adnia a dolgokhoz – és ide beleértem azt az esetet is, amikor ismerjük azt, akivel éppen virtuálisan hancúrozunk, csak éppen mégsem tőlünk 10 centire ül/fekszik/áll-, sokkal bátrabb. Akkor átléphetőek azok a határok, amit amúgy a szépen felépített szűzies és visszafogott imidzsünk miatt nem feltétlenül lépnénk át. Sutba lehet dobni a paráinkat arra nézve, hogy ’Jajj, mit fog szólni a másik?’ és simán be lehet vállalni egy izgalmas kis flörtöt a kolléganőnkkel. Még akkor is, ha történetesen nem pasik vagyunk ;). Sejtelmesen meg lehet jegyezni, hogy kiégett otthon a villanykörte és milyen jól jönne egy férfikéz otthon. Jaaaaa, hogy amúgy én is ki tudom cserélni? Kit érdekel…akkor majd valami másra fogom be azt az ügyes férfikezet.
No, hát többet nem is szeretném boncolgatni a témát, aki csinálta, az tudja mi a jó ebben, aki meg nem, az talán egyszer kipróbálja. Mire jó a mobilnet, ugye…