Thursday, 17 June 2010 12:42

    Az exek árnyékában

    Written by O.

     

    Hétvégén kezembe került egy roppant bölcs női magazin. Ez már önmagában is nagy szám, mivel nem igazán szeretem ezeket. Mindig jókat mosolygok azon, amikor azt látom, hogy nekem egy női színes-szagosból kéne tudnom, hogy mitől jó a pasimnak az ágyban, hogy hogyan tűnhetek (!) kiegyensúlyozottnak (szóval annak lenni minek, elég, ha csak nyomom kifelé a ’szirupsztorikat’) és hogy miként fogyhatok 5 perc alatt legalább 15 kilót.

    Viszont most egy nehéz, agyterhelős időszakon vagyok túl, így úgy gondoltam, hogy semmi másra nincs szükségem, csak némi képekkel és reklámokkal agyontűzdelt sületlenségre. Ám még mielőtt bárki is azt mondaná, hogy álszent módon lehúzom ezeket a jó kis magazinokat, elmesélem, hogy mégis találtam benne egyetlen egy olyan cikket, ami azért hosszú napokon át foglalkoztatott.

    A cikk nem másról szólt, mint amiről én akarok írni, mégpedig arról, hogy milyen az élet az ex után. Nos, a szerző különböző csoportokra osztotta a volt barátnőket (itt most pasikról is beszélhetnénk, de ugye ez egy női magazin). Voltak a hisztis-exek, a tartós-exek, a se vele se nélküle-exek és a Nagy Ő-exek. Na, hát már az egy jó tíz perc volt, mire hozzászoktam ehhez az idétlen kifejezéshez, lévén, hogy eddig nem igazán kellett használnom. Most azonban én is bővítettem a szókincsem és immáron én is tudok ilyen mondatokat kreálni, hogy ’Amikor az exemmel…’.

    A cikk azt javasolta, hogy kérdezzük meg a jelenlegi párunkat, hogy neki milyen volt az exe. Elképzeltem azt a szituációt, amikor felteszem a kérdést: ’Szívem, Neked az exed melyik kategóriába tartozott?’ Nyilván én egyből besoroltam az idegbeteg, karót nyelt, hisztis p… kategóriába, a kedves meg nem fogja rávágni, hogy valójában neki a Nagy Ő-exbe.

    A tény azonban tény, hogy az exekkel kapcsolatos sztorik mindig beletartoznak a világ 10 nagy misztikuma közé. Mert hallgatni utáljuk az ilyen sztorikat, kérdezni meg nem kérdezzük, holott igazából minden kapcsolatot úgy lenne jó kezdeni, ha az ember elmesélné honnan jött és miért tart itt (és most nyilván nem a Kiskunbüdösfüttyösön születtem és ide jöttem a nagy fővárosba, hogy én legyek az új Britniszpírsz c. mesékre gondolok). Engem igenis érdekel, hogy kivel mi történt előttem, hogy ki volt az elődöm, hogy milyen volt az a kapcsolat, hogy mi volt a szakítás oka. Mert bármennyire is nem komáljuk az exeket, azért azt le kell szögezni, hogy minden kapcsolatból hozunk magunkkal valamit (és most megint nem csak a 3 darab vizespohárra, meg a jukkára gondolok). Minden ember, akivel szorosabb kapcsolatba kerülünk, formál minket, tanít, fejleszt. Ezeken a kapcsolatokon keresztül tanuljuk meg, hogy mik az elvárásaink a későbbi kapcsolatainkban.

    Az egyik barátnőm nagyon kényesen ügyel rá, hogy tartson némi kifutási időt a kapcsolatai között. Szerinte annyira hozzá tudunk hasonulni az épp aktuális partnerünkhöz, hogy amikor véget ér a románc, kell némi idő, amíg újraépítjük önmagunkat. Hagyni kell letisztázni azt, hogy mik vagyunk mi magunk és mik azok a dolgok, amiket hátrahagyunk. Mik azok a jó dolgok, amikkel gazdagodtunk és melyek azok a hibák, amelyeket soha többé nem akarunk elkövetni (bár legtöbbször mégis el fogjuk).

    Szóval adott két ember, két külön múlttal. Most itt állnak egy kapcsolat elején, mindkettőjüknek van egy-egy hátizsákja. A hátizsákban ott van minden, ami múlt és jelen. A volt kapcsolatok, a jelenlegiek (család és barátok), a régről szerzett sebek és a reményekkel teli elvárások. Két ember, két múlt, két (nyilván sokkal több) ex.

     

     

    Hasonlítgatni önmagunkat az exekhez botorság, hasonlítgatni a jelenlegit a mi exünkhöz meg életveszély. Mert néha igenis megesik, bármennyire is igyekszünk ezt elkerülni, hogy ismét az exhez hasonlót választunk. Ha szerencsénk van, akkor a jó dolgokban hasonlítanak, a rossz dolgokban még csak véletlenül sem. De erre mondta az én nagyon okos és bölcs barátnőm, hogy nyilván nem véletlen, ha az ex és az aktuális (atyáááááááááám, rettenetesen ocsmány kifejezések ezek…mindegy, most már végigirkálom velük a cikket) hasonlítanak egymásra, hiszen mindenki fejében él egy elvárási lista. És bármennyire is akarok én egy teljesen más karaktert, ha nekem a magas, erőt sugárzó, szorgos-dolgos, intelligens pasik jönnek be, akkor nem fogok tudni mit kezdeni egy nálam alig 5 centivel magasabb, három éve alkalmi munkákból tengődő kertészfiúval. És nem azért, mert a kertészfiúkkal bármi bajom lenne, csupán más az érdeklődési körünk, az élettel és magunkkal szembeni elvárásaink, szóval nem tudnánk egy idő (és néhány vad menet után) mit kezdeni egymással. Így aztán el kell fogadni, hogy vonzódunk a hasonlóhoz, de túl kell látni a hasonlóságon és tisztában kell lenni azzal, hogy Ubul az Ubul, Töhötöm meg Töhötöm. És Ubul az sosem lesz olyan, mint Töhötöm.

    Végül aztán hosszas töprengés és 85258249 fel nem tett kérdés után arra jutottam, hogy akárhogy is legyen, az ex az mégiscsak EX (tehát nem jelenlegi, nem aktuális, nem édesemcsillagomvirágszálamszerelmem, hanem ő a VOLT, a MÚLT, a maestetöbbszörmárneisjöjjönszóba-kategória). Ezért aztán a jelenlegieknek mindig meg van az a helyzetelőnyük, hogy ők vannak itt és most. Kezükben a lehetőség, hogy azt hozzanak ki egy kapcsolatból, amit csak szeretnének. Hiszen jelenleg ez a két ember van együtt és nem az a kettő.

    Summa summárom, exek mindig voltak és mindig lesznek. De ők most nincsenek (legalábbis ha mázlink van, akkor valóban exek és nem épp függőben lévő akármik), így aztán a javaslatom az, hogy nem szabad ezeken kattogni, hanem örülni kell annak, ha két ember egymásra talál és esélyt kap arra, hogy boldogok legyenek együtt.

     

    More in this category: « Könnyű préda? Haverok és exek »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.