Tuesday, 29 June 2010 04:53

    Haverok és exek

    Written by

    Az a jó abban, ha az embernek sok barátja van, hogy mindig szolgálnak újabbnál újabb témával. A jelenlegi egy igen kényes és sokakat megosztó: ha a kiszemeltünk a haver exe, illetve a másik oldal, ha az exünk haverja.
    Rengeteget agyaltam rajta, vajon mi lehet ebben a helyzetben a legjobb megoldás. Nem volt egyszerű, mivel korábban sohasem kerültem ilyen szituációba. Tanácsot és bölcs gondolatokat vártak tőlem, de ez egyáltalán nem könnyű, hiszen mindkét oldalt meg kell ilyenkor vizsgálni.


    Kezdjük talán a nyilvánvalóbbal: ha a haverünk exe tetszik meg nekünk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a haver szót nem feltétlenül kell csak a pasikra vonatkoztatni, de úgy érzem, ha a barát/barátnő szavakat használnám, az megtévesztően hatna. A haver szóval a viszonyt sem szeretném minősíteni, minden olyan baráti kapcsolatot ide veszek, akiknek adunk a véleményére, és akiket sosem szeretnénk megbántani. Szóval a haver exe. Ha igazán részletesen bele szeretnék menni a témába, akkor itt is lehet két csoportot alkotni: amikor a haver még érez valamit az ex iránt, és amikor már nem. Az utóbbi a szerencsésebb egy ilyen kényes helyzetben, mivel – hacsak nem szúrt ki vele korábban durván az ex – nem okoz problémát a haveri kapcsolatban, nincsenek kínos szituációk. Na de ha még nincs túl a szakításon, az már komoly gondot és rengeteg vívódást, a dolgok alapos megrágását generálja. Érdemes-e egy barátságot a szerelmért feladni?


    Nos, ez nálam mindig a barátság mélységétől függ. Ha a legjobb barát/barátnő kategóriába esik, akkor gyakorlatilag kizárt, hogy bármiféle viszonyt kialakítsak az illetővel. A korrektség kedvéért persze ezt tisztáznám az exével is, hogy elkerüljük a későbbi félreértéseket. Neki is meg kell tudni érteni, hogy ilyen szintű barátságnál az exszel való randi kizárt!


    Ha az együttlógós, jó haver csoportot erősíti, akkor már elgondolkodnék a dolgon, elképzelném, hogy ő mit csinálna a helyemben, alaposan felmérném az exét is, illetőleg megpróbálnék jövőképet alkotni. Egy rövid távú „múlassuk az időt” kapcsolatért nem rúgnám fel a port, de ha érezném a komoly szándékot, akkor mindenképpen előbb vagy utóbb kezdeményeznék egy beszélgetést a haverral, elmesélném neki a szituációt és az érzéseimet. Valamilyen szinten végül is a beleegyezését kérném. Mivel minden kapcsolathoz két ember kell, és ha a vonzalom kölcsönös, akkor a legjobb megoldásnak az engedély megadása tűnik, mert máskülönben a haver az exet is, és a haverját is elveszítheti. A kapcsolati gátakat így vagy úgy, de mindig megpróbáljuk kikerülni, átlépni, vagy rosszabb esetben átgázolunk rajtuk. Biztos, hogy nem lenne egyszerű a havernak ezt a döntést meghozni, de ha nem önző, akkor megteszi. Azt nem mondom, hogy rögtön fejest ugranék a beszélgetésbe. Biztos, hogy sokat gondolkodnék azon, hogyan kezdeményezzem az egészet, hogyan alakultak ki érzéseim, hiszen meg kell tudnom nyugtatni, hogy ez az egész nem ellene irányul és nekem sem könnyebb, de érzem, hogy megéri ezért kockáztatni. És igen, ha kellően erős az érzelmi kötelék, akkor talán még a barátságot is feláldoznám, ha nagyon ellene van a dolognak. És ha ennyire önző, akkor amúgy is érdemes felülvizsgálni baráti viszonyunkat. Azt nem mondom, hogy nem hozhat fel olyan érveket, amiken elgondolkodnék, de lehet, hogy ezek nem is nekem szólnának, hanem sokkal inkább az exnek. De ezekre csakis akkor derülhet fény, ha beszélünk róla!
    A harmadik kategóriás haverok a volt osztálytársak, szomszédok és régi ismerősök, akikkel ha találkozom, jókat beszélgetünk, elnosztalgiázunk, de komolyabban nem keressük egymás társaságát. Itt nagyjából attól függ, eljön-e a nagy beszélgetés, hogy milyen gyakran találkozom vele. Ha könnyen elkerülhető, akkor feleslegesnek tartanám. Vagy legalábbis biztos tennék egy tesztkört. Megpróbálnám alaposabban megismerni azt az exet, adnék egy kis teret a kapcsolat kibontakozásának. Ha nem látnám a fejlődést vagy nem éreznem a „nekem csak ő kell” érzést, akkor valószínűleg úgyis hagynám, azért a pár hétért vagy hónapért pedig nem kavarnám fel a haver gondolatait az exével kapcsolatban. Nagy valószínűséggel úgysem tudná meg, mivel nem ezen a szinten szoktam kitárgyalni szerelmi életemet.
    Persze én ezt női szemmel mondom. Nem tudom, hogy a pasiknál milyen kategóriák vannak a haveri csoporton belül. Azt tudom, ha az ex iránt nem éreznek semmit, akkor a havernek is szabad a pálya. És azt is tudom, ha nagyon jóban vannak, akkor tabu. De hogy a köztes állapotok hogyan helyezkednek el, mik a határok (sörözős cimbi, focizós, bandázós haver vagy csak közösségi intézményekből ismert régi ismerős), milyen viselkedési normát indikálnak, az sajnos rejtély még a számomra. Ezzel kapcsolatban szeretném is megkérni kedves férfiúi olvasóinkat, osszák meg velünk, hogyan működik ez náluk, hogy teljesebb képet kapjunk erről a témáról.

    Most jöjjön a másik oldal. Az, aki elszenvedi a vívódást. Aki istenigazából nem is tud mit tenni a helyzet javítása érdekében. Mint ex, megpróbálhat beszélgetést kezdeményezni a témában volt társával, de ha a kiszemelt passzívba állítja magát, akkor sajnos csak felesleges köröket fut, és kínos szituációkat alkot. Biztatgathatja is „áldozatát”, de még akkor sem garantált a siker. Merjen-e reménykedni? Legyen kezdeményező? Vagy csak legyen türelmes? Mi ilyenkor a helyes? Ha hajlandó exünk haverja beszélni a problémáról, az elvárásairól, az nagyban megkönnyít a dolgunkat. Ha viszont begubózik, magában, egyedül próbálja feldolgozni a helyzetet, akkor… akkor nem árt, ha szeretjük a kihívásokat és megtaláljuk a furcsa szituáció szebbik oldalát, mert lehet, hogy hosszú időre berendezkedhetünk erre az állapotra. Szükség lesz kitartásra, türelemre és sok-sok leleményességre. Képesnek kell lenni újból és újból felállni a padlóról, mindezt úgy, hogy csak a remény marad. A remény, hogy megéri.
    Embere válogatja, hogy ki mit vár el ilyenkor. Valakinek a kezdőlökést kell megadni, valakit féltékennyé kell tenni, és valakinek csak egyszerűen egy kis idő kell. De arra nagyon vigyázzunk, nehogy túl sokat adjunk belőle, mert akkor a kezdeti lelkesedés könnyen alábbhagyhat, és úgy érezheti, még ráér döntést hozni. A férfiaknál ez különösen igaz. Nagyon kerülik a kicsit is kellemetlen szituációkat, és ha nem muszáj, nem kavarják fel az állóvizet. Néha kell azért egy kis nyomás, vagy egy kis csábítás, hogy érezzék, még itt vagyunk, és nem adjuk fel, nem futamodunk meg. De azért ne vigyük túlzásba!

    Végezetül két örökérvényűnek és látszólag egymásnak ellentmondó idézetet írnék ide zárásként:
    „A szerelem csak ámít, a barátság, mi számít.” -  Frank Gelett Burgess
    „A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.” -Francoise Sagan

    És miért írtam, hogy látszólag ellentmondó? Mert egyáltalán nem kizárt, hogy a szerelmünk lesz végül egyben a legjobb barátunk is.

    More in this category: « Az exek árnyékában Az új elem »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.