Pénteken O. cikkét elolvasva nálam is előjöttek a „milettvolnaha” emlékek. Az én csaknem 30 évem alatt úgy ténylegesen 1,5 ilyen típusú történet volt, az egy csajos, a fél életes. Már rég nem gondoltam ezekre a dolgokra, és most hirtelen minden előjött. Mi lett volna, ha akkor másképp döntök.

Igen, valószínűleg a kérdésfeltevés is hülyeség, mert ilyen nincs. Az ember adott pillanatban benne van egy döntési helyzetben, és ott és csak akkor tudja meghozni a döntést. Soha többet arra az időpillanatra nem lehet visszamenni. És miért nem hozod meg azt a döntést, amit már ott és akkor is tudsz, hogy meg fogod bánni? Valószínűleg azért, mert gyáva vagy.

Ott és akkor gyáva vagy lépni. Akár jelentsen az egy kapcsolatot, egy munkahelyváltást, egy költözést, vagy bármit, a milettvolnaha dolgok szerintem  egyszerű gyávaságok. Mert persze lehet kifogást találni. Épp kapcsolatban voltam és nem akartam megcsalni a partneremet. Maszlag! Egyszerűen nem mertél kockáztatni, feladni a biztonságot a bizonytalanért, vállalni a vágyaidat a társadalmilag ránk erőszakolt elvárások helyett. De ugyanez igaz a munkahelyi váltásra. Miért adnád föl a biztos, jól jövedelmező, ámde már unalmas és „rohadtul elegem van belőle” munkádat, egy bizonytalan, kevésbé jövedelmező, ámde izgalmas és érdekes elfoglaltságért? Persze a gondolattal jó eljátszani, ugye? Na de lépni? Az már egy más kérdés. És majd jó sok év múlva ebből is lesz egy milettvolnaha. És pontosan ez az, amiért az emberek nagyobbik része, sőt biztos vagyok benne, hogy erőteljesen túlnyomó többsége nem követi az álmait. Az álmok is egy idő után sajnos milettvolnaha-vá változnak. Igen, pontosan azért, mert gyávák vagyunk.

Coelho írta valamelyik könyvében, hogy Isten minden nap ad nekünk egy pillanatot, amikor képesek vagyunk arra, hogy változtassunk az életünkön. Minden nap egy pillanat. Bátrak azok az emberek, aki élni tudnak ezzel a pillanattal. Kívánom mindenkinek - köztük sajnos magamnak is -, hogy vegye észre a pillanatot, és tudjon, merjen élni is vele, mert nem csak a szerencse a bátraké. Hja és mi van, ha bátor vagy de elbuksz? Bizony, ez is benne van a pakliban. De ebben az esetben is lehet, hogy két szék közül a pad alá estél, lehet, hogy munkanélkülivé váltál és nyakadon a lakáshitel, de legalább megpróbáltad. Megpróbáltad, és most már tudod, hogy nem érte meg…..akarom mondani tudd, hogy megérte. Mert találni fogsz magadnak új párt, mert válság ide, válság oda előbb-utóbb úgyis találsz munkát, de ami a legfontosabb soha nem fog mardosni az a dolog, hogy „mi lett volna, ha...”